Nem kell mindjárt aggódni, ez nem mind én vagyok. Illetve igen, csak nem teljesen ebben az összefüggésben.
A hétvégén buliztunk Hánival, annak apropóján, hogy az egyik ovis anyuka hagyományteremtő jelleggel Meredek-Party (ejtsd:parti) nevezetű zenés táncos alkoholos mámort szervezett a legjobb fej szülőknek. A terv nem ez volt, minden szülő kapott meghívást, de csak a legjobb arcok jöttek el. Ez már akkor sejthető volt, amikor látszott, hogy a 120 gyerek szülei közül csak negyvennéhány anyuka és apuka lesz ott.
Nekem jobban csúszik, úgyse szeretem a tömeget. Anyuka (én) ondoláltatott, sminkelt, illatosított, combfixet húzott és apukát is összeszedte, miután apuka kimérgelődte magát, hogy miért nem elég a jeans, de végül belátta, hogy egy partyra ipszilonnal, combfixes, ondolált anyuval, nem megy az ember farmerban!
Mi érkeztünk utolsónak, és nem azért mert sokáig készültem, hanem mert a parti kezdetekor még tréningen ültem, de utolsónak érkezni jó, azt mondják, és tényleg, mert a társaság kissé feszengve beszélgetett, amit mi egy konfettibombával azonnal oldottunk, ugyanis alig tudtuk elsütni. Dórianyu kiosztott egy kvízt, amit mindenki kitöltött, és izgulhatott az értékes nyereményekért. A kvíz elképesztő kérdéseket rejtett, néhányra azóta sem tudom a választ. A 13 kérdésből 10 volt a legtöbb jó válasz, amit egy apuka vitt el, akit esküszöm még sose láttam, ezért nem is érzem fairnek hogy övé lett a Gucci táska. A Heineken jóvoltából volt egy gurulós bőrönd, amit szerettünk volna, ha nem az eredmények, hanem a rászorultság alapján osztanak ki a végén, hogy valaki hazajuttathassa a párját oly módon, hogy hazahúzza, és ezt viccnek gondoltuk, de később kiderült, hogy nagyon is indokolt lett volna.
10-kor már vígan karaokéztunk, ez bizonyos alkoholszintet ugye jelez és ekkor ütötte meg a fülem először Liliapu megszólítása: IKREKANNYA! Végül is ennyi pia után nem csodálom, hogy nem tudta a nevem. Azonban felmerült bennem, hogy Lilianyut vajon minek hívhatja otthon? Többek elég bátorságot nyertek hogy megtudakolják: "...de mondjátok már meg hogy kell ikreket csinálni?..." Itt Háni komolyan vette, hogy el kell magyarázni, és néhány keresetlen részlettel gazdagította a szülőket. Komolyan mondom, ennyi egyformán ittas embert még nem láttam egy helyen. Senki nem maradt le vagy ki a kollektív tudatmódosításból, Domonkosanyut kivéve, de neki vasárnap helyt kellett állni mivel Domonkos születésnapjára bulit szervezett. Pazar mondatokat csíptem el a parketten:
-...de megráncigálnám itt Katinénit a parkett közepén, úgy megforgatnám...(óvodavezető)
-...Hol a férjed? - Otthon, vigyáz a gyerekekre, azt mondtam neki ez csajos buli...
-...de jól nézel ki, most nem is látszol anyukának...
-...hallottátok, hogy Barbaranéni terhes? - Hülye vagy? Én terjesztem..
Nem akarom fikázni az apukákat, sőőőt, de egyetlen egy volt, aki képes volt tanult ember módjára táncolni, megfogva egy nőt vezetni, forgatni és ritmust követni, neki külön köszönet az élményért, a többieknek betudom az alkoholmámor okozta képességcsökkenést, ami tinidiszkós mozgásra, körtáncra emlékeztetett. Azért az megfigyelhető volt az idő múlásával, hogy mindenki egyre jobban és fesztelenebbül táncolt.
Végül is, azt se gondoltam, hogy egy csoport szülő, aki csak szülőin látja egymást rendszeresen, ennyire jól összehangolódik.
Hajnal 3-kor mentünk haza, tudomásom szerint mindenki azzal, akivel érkezett, majd másnap a tökös szülők újra találkoztak a szülinapon. Csak egy apuka nem tudott kiszállni a kocsiból, de miután a Budakeszi vadasparkban volt az összejövetel, apuka úgy gondolta támogatja a parkot és hozzájárul egy rókával az állatállományhoz, amitől rögtön jobban is lett, és csatlakozott a jókedvű gyerekekhez, meg szülőkhöz.
Én egy tárkonyos borjúragu levessel próbáltam összeszedni magam és mint minden alkalommal, Hánival konstatáltuk, hogy a vízterápia az egyetlen, amivel meg lehet úszni a rókát és a másnaposságot. Mikor hazaindulunk, elkezdünk vizet inni, és amennyi csak belénk fér annyit iszunk, így elmarad a másnaposság, és neki a hányás is.
Így érkeztünk el a hétfőig, amikor is Jamie receptjét írtam, és a fiúk macijai kint száradtak az ablakban mosás után. Csendes elmélyültségben írtam, amikor azt hallom az utcáról:
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, biztos itt laknak az ikrek! De cukíííííííííík! De miért lógnak ott?
-Biztos az annyuk kimosta!
Lebuktunk. Nem voltam rest kimenni, és lekapni, hogy lássátok. Nem, nem a fiúk lógtak az ablakban.
Így lettem már megint annnya, ráadásuk IKREKANNYA.
Bocsánat az offért, holnap lesz recept is.
Dórianyu, Grétianyu, nektek örök hála, ősszel újra várom, hogy meghívót találjak az öltözőszekrényben.
Utolsó kommentek