Most, hogy túl vagyunk a hétvégi rántott hús ebéden, elmondom, hogy a Mol mostantól begyűjti a háztartási sütőolajat. Hállelúja! Itt találjátok a szerencsés kutak listáját. Mielőtt idedobtam ezt a linket, elmentem tesztelni, hogy városi legenda-e vagy a Mol is tud róla, hogy mostantól a hétfő reggeli tankolásnál nyakkendős családfők ezrei viszik majd vissza a vasárnapi rántott hús borzasztó melléktermékét. Fel is borítottuk a rendet, Háni szombaton kért és kapott rántott húst, mára pedig visszahűlt annyira az olaj, hogy megpróbáltuk leadni a közeli kijelölt kútnál.
Amúgy a zöldségeket jobban szeretem rántva mint a húst. Pl: patiszon, tök, cukkini, karfiol, bármelyik jöhet.
- Jó napot kívánok! Olajat hoztam (mutatom az ásványvizes üvegben lévő rettenetet), átveszik, ugye?
- Igen adja csak ide.
- Köszönöm. Mi fog vele történni?
- Hát van egy tartály, oda kell rakni.
- Kinek? És hol a tartály?
- Majd én elviszem, ott van lelakatolva.
- Hol?
- Ott. - mutat a kút széléhez, ahol nem látok semmit, Ő meg megy be vele az eladó térbe. Hátulról a cimborája utánaszól:
- Ne öntsd be mindjárt a kocsidba! - röhögnek.
- Azám - mondom -, előbb hagyja megtisztítani. Elmondaná, hogy van ez a "kapnak egy gyűjtőedényt" dolog? Abban fogadják csak el, vagy bármiben lehet hozni?
- Nem tudom. Nincs még ilyenünk, csak azt tudom, hogy szóltak, át kell venni az olajat. Nem tudok semmit egészről.
Na, ez történt a kúton. Átvették, de semmi több nem derült ki, abban is csak reménykedem, hogy a lelakatolt tartályba tényleg bekerült a cucc, de én ezt nem láthattam. Hiába no, először csak azt találtam furcsának, hogy a gyűjtőpontok 20 %-a Budapesten van (gondolják, hogy vidéken nincsenek újrahasznosítás iránt érdeklődők?), valamint nem gondolhatják komolyan, hogy ekkora lyukakat hagynak a térképen a keleti és déli országrészen, de most már azért is morgolódok, hogy ennyire nem sikerült felkészíteni a dolgozókat erre dologra.
A következőkben pedig álljon itt Kökény nagymama és özvegy Bogdánné esete a rántott hússal. A múlt héten hallottam Kökény apukától, akinek édesanyja volt az eset elszenvedője és a sztori apropóját a társasházi lakóközösségek szerencsétlen hülye összetételének kivesézése adta. Előrebocsátom: az Ő sztorija jobb volt.
Kökényné és özv. Bogdánné éppen a két család életét körülvevő, szomszédok által is jól hallható zajait elemezték és hánytorgatták egymásnak, túl voltak a gyerekek labdázási szokásain, a hétvégi kalapáláson és a fapapucs viselésén a lakásban, amikor özv. Bogdánné egy megsemmisítő kérdést tett fel Kökénynének:
- ...és a a vasárnap reggeli: TAM-TAM-TATATATA -TATA-TAM?
Basszus, lekottázta Kökényné húsklopfolását! Kökényné minden vasárnap ugyanarra a ritmusra ütötte a húst!
VÁÁÁÁÁÁÁ, sírva röhögtem, mert azt hittem, nem lehet annál elszántabban készíteni a rántott húst mint ahogy a "kedvesmama" csinálja, aki annyira precízen és nagy odaadással készíti, hogy minden egyes elkészült darabot csukott szemmel lerajzolna, az árnyalatokat egy 5000-es Pantone skálából kiválasztaná félhomályban is minden darabról hibátlanul, az elválás és a hiábavalóság fájdalmát pedig azzal enyhíti, hogy hatszor átszámolja, nyolcszor átforgatja és elrendezi a tányéron tálalás előtt. Mindegyik személyes jó barátja a végére.
Lehet felvilágosítom majd, hogy akkor lenne tökéletes a koreográfia, ha kitalálná a saját ritmusát, és arra klopfolná mostantól a rántott húsnak valót.
Olajra fel, mostantól vigyétek az olajat a kutakra, és terjesszétek is, hogy mindenki tudja!
Utolsó kommentek