A minap egy óra azaz 60 percnyi szabadidő terhével kellett megkűzdenem egy plázának mondható épületben. Óriási szerencsémre vannak kötelező szolgáltatások, amik nélkül az ilyesfajta helyek nem működne, mint patika, tisztító, és kávézó, de sajnos ezek közül egyikre em szorultam rá igazán. Így aztán hova menjek? Bosszankodni kezdtem magamban, hogy még a könyvemet sem hoztam magammal, amikor eszembe jutott, hogy van viszont könyvesbolt, ahol fotelek is vannak.
Mindig furcsáltam azokat, akik ülnek és olvasnak egy könyves boltban, ugyanis az szerintem nem könyvtár, és ha megakarok venni egy könyvet, abba csak belelapozok, vagy elolvasom a fülét-farkát, és eldöntöm, hogy megveszem-e, ahoz pedig nem kell leülni. Most viszont megvilágosodtam, szerintem várakozó családtagok ülnek és olvasnak, amig szeretteik "ügyeket intéznek". Nos, az első könyv amihez hozzányúltam, Bíró Lajos: Sok vagyok címűje volt.
Nem akartam recepteket nézni, de ahogy átpörgettem, láttam, hogy teljes oldalnyi írások vannak benne betűrendben rendezve, és az első cím az A betűhöz : "anyósaim" összefoglalóval kezdődött. Már itt éreztem, hogy jól fogok szórakozni. Érdekes történetek és emberek tagolják a recepteket, olvasmányos, könnyed, szórakoztató. Bíró Lajos megmutatkozik mint (nem)hétköznapi apa, bűnbánó fiú, kellemetlen főnök, csúcs sznob, de mindezt ugynazzal a finomkodást mellőző modorával, amivel másokat is oszt rosszabb napjain amikor bírálnia kell.
Óriási szerencséjére, bár vágyja a kihívásokat, nem akarta maga megírni ezt a könyvet, hanem Lieberman Klárára bízta, amivel nagyon jót tett önmagának, mert az amúgy bevallottan kíméletlen, nyers, tahó modora mellett a könyv megmutat belőle mást is.
Van benne szakma, család, magánélet, barátság, és az élet(e) alapigazságai, értékrendje.
A recepteket szinte csak átlapoztam, egyet néztem csak meg alaposabban, arra majd még megemlékezek, ha alkalom adódik (hát persze, hogy adódik).
Remek egy órányi olvasnivaló van benne, a receptek nyilván többet kértek volna, és arra nem volt időm. Ha ajándékba kapnám örülnék neki. Ha van még benne 150 oldal az életéről, meg is veszem azon nyomban.
Olvassátok el ti is. Igenis jó!
Aztán rohantam a fiúkért vissza az uszodába.
Utolsó kommentek