A tortakészítés legkényesebb pontja a díszítés. Magam sem jeleskedek benne. Pont ezért kedvelem az egyszerű, ám annál látványosabb megoldásokat.
Szerintem Benke László, akinek annyi cukrász és szakács díja van mint égen a csillag, és akit mostanában előszeretettel lacibácsiznak tehet róla, hogy soha nem fogom magam elég ügyesnek érezni egy igazán rafinált, és szép torta elkészítéséhez. Csak azért, hogy lássátok milyen mély nyomot hagyott bennem, elárulom, hogy még gyerekkoromba véste a fejembe, szemembe és a lelkembe a szülinapi torta minimum kritériumait. El is mondom gyorsan mik ezek :
a torta legyen legalább 12cm magas, minimum 4 rétegű, az se baj ha a krém és a piskóta rétegek nem azonosak, sőt egyáltalán nem ismétlődnek, legyen rajta valamilyen szép egynemű borítás, és ami egyenesen elmaradhatatlan, az a cukor virág (ma már tudom, hogy karamell dísz), de ne egy szál tulipánt képzeljetek, hanem inkább egy botanikuskert orchideaházát, vagy a szomszéd néni télikertjét karácsonyi kaktusszal, húsevő növénnyel, és mikulásvirággal, szóval bonyolult alkotásokkal a tetején, amihez legalább 2 ember kell, hogy behozza és letegye a tanári asztalra.
Merthogy általános
iskolás voltam, amikor a fiával egy osztályba jártam. Gyula
apukája soha nem mulasztotta el a születésnapon méltóképpen
megvendégelni a gyermeke osztálytársait. A torta akkora volt
mindig, mint egy kisebbféle lakótelepi konyha, és amekkorát én
még soha nem láttam előtte, még esküvőkön se, pedig ott azért
voltak nagyok. Arra most nem térnék ki , hogy kinek a
születésnapját vártuk legjobban a tanévben, arra meg gondolni
sem merek, hogy mi lehetett ha otthon ünnepelt a család. Amúgy meg
biztos spenótfőzelék, mert már Laci bácsi marhára unhatta a
cukrot. Legközelebb ha összefutok Gyulával, megkérdezem, és most
vissza a tortámhoz.
Nyaraláskor jegyzeteltem ki egy régi régi Delicious magazin decemberi számából, és hogy ne feledjem milyennek kell lennie, kis rajzot is készítettem mellé. Már akkor azt gondoltam, ha van egy torta amit le tudok rajzolni, azt el is tudom majd készíteni, és így lett. Noha ez csak csak kis torta fél adagból, nem sokat vesztett a jellegéből, de ha teljes adagot készítünk, a sok amarettivel a tetején még szebb lesz.
Hozzávalók:
225g puha vaj
100g csoki olvasztva + amennyi a dekorációhoz kell
100g amaretti + amennyi a dekorációhoz kell
100g liszt
175 g cukor
5 tojás
pici só
1 ek amaretto likőr (én kávélikőrt használtam)
Az amarettit porrá őröljük, és
hozzákeverjük a lisztet. A csokit gőz fölött felolvasztjuk, és
hagyjuk kicsit hűlni. A vajat a cukorral krémesre keverjük, és a
tojások sárgáját egyesével hozzáadjuk. A csokit a lisztes
keverékhez adjuk, elkeverjük, és hozzáadjuk a vajas krémet,
plusz az amaretti likőrt.
A tojások fehérjét egy csipet sóval habbá verjük, és tésztához keverjük. Vajazott lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt 23Cm-es tortaformába rakjuk.
180C.ra előmelegített sütőben 40
percig sütjük.
Ha kész, hagyjuk kihűlni, és a tetejére elrendezzük az amarettiket. Olvasztott csokit csepegtetünk a kis amarettik talpára, és ezzel rögzítjük a tortához. Ha mindegyik a helyén van, locsoljuk meg az olvasztott csokival a tetejét. Apró titkom már csak annyi maradt, hogy a torta tetejét a díszítés előtt még pár kanál likőrrel meglocsoltam, de ez nem kötelező.
Utolsó kommentek