Mostanában a hentesek hozzáállása a dolgokhoz merőben különbözik a15 évvel ezelőttitől. A húshoz főzési, ételvezetési tanácsokat, telefonszámot, és mosolyt is adnak.
A múlt hétvégén kievett a fene a piacra. Megkívántuk az évente egyszer esedékes hagymás rostélyost, ehhez akartam húst venni, de elkapott a hév, meg a hentes lelkesedése, és vettem egy diót is amit egyben megsütöttem, finom volt, szép, fantasztikusan puha és szaftos, majd végighallgattam, hogy ki miért nem eszik, vagy csak csukott szemmel belőle.
Nos az biztosan kiderült, hogy hánival más a szépségideálunk, ami a húsokat illeti Szerinte ez a hús „...nem vonzó. Érted? Egy ilyen szelet húst a tányéron egyszerűen nem kívánunk meg....” És mindezt hármuk nevében mondta, még szerencse, hogy Aurél éppen nem tudott melléjük állni.
Őszintén sajnálom, hogy nem bekötött szemmel ültettem őket asztalhoz, és készítettem krumpli-husi falatokat, akkor talán nagyobb sikere lett volna. Háni utóbb elismerte, hogy maga a hús finom, de számára testidegen az ilyen típusú szeletelt hús.
Na ennyit a fogadtatásról, amúgy isteni volt, a krumplisalátával különösen.
Hozzávalók:
½ dió
4 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
1 tk kömény
6 egész bors
6-8 zsályalevél
2 szár rozmaring
só kb ½ tk
olíva olaj
1000g mini kifliburgonya héjában főzve, pucolva
4 ek vörösborecet
1 tk cukor
14 tk só
4 ek olívaolaj
6 ek frissen készített tartár
citromlé, só, bors,
1 tk mustár
snidling
Egy a húsnál alig nagyobb dobozba, vagy akár egy zacskóba a fűszereket bedobáljuk, és olajjal felöntjük. Annyival, hogy a húst bőségesen körbevonja, és betakarja. Egy éjszakára tegyük hűtőbe.
Másnap a kerámiabevonatos fazekamat felforrósítottam, és a húsról pár kanál olajat felforrósítottam benne, majd beleraktam a húst és alaposan körbesütöttem, minden oldalán pirosra, Amikor kész lett, hozzáöntöttem a maradék fűszeres olajat, és az edényt fedőstül betettem az előre melegített sütőbe. 160C-on hosszasan, majdnem 2 órán át sütöttem.
A krumplit elfeleztem, és az egyik feléből saláta a másikból steak burgonya készült. A salátához a krumplikat ujjnyi vastag karikára vágtam, és az olajat, ecetet cukrot és sót összekevertem, majd a krumplikat beletettem egy órára, néha átforgatva azokat. A tartárhoz egy tojássárgáját annyi olajjal kevertem ki, amennyit felvett, kicsit több mint egy decit, majd citrommal, mustárral sóval borssal, ízesítettem, és az ecetes krumplira öntöttem. Alaposan összeforgatás után csak snidlinget kapott, majd tovább ért a hűtőben. A krumpli másik felét vajon sóval nagy lángon megpirítottam, sóztam, és kevés natúr szárított zöldségkeveréket szórtam rá.
Nekem tetszett is ízlett is, pedig nem vagyok húsrajongó. Ugye hogy szép volt így ahogy volt? Mondjuk addig jó nekem, amíg háni nem vizsgálgat egyéb húsokat, sőt meg sem tetszik neki egy sem.
Utolsó kommentek