Mától van ez a dolog a Várban. Ritkán ajánlok programot, és most is csak azért teszem, mert nagyon de nagyon egyetértek az üzenetével. Azt állítják ugyanis a szervezők, hogy libamájat nem csak étteremben lehet enni, és nem feltétlenül csak ünnepnapokon.
Nehéz persze azt állítani, hogy libamáj holnaptól mindenki asztalára kerülhet, mert nyilván erről nincs szó, de sokkal többen megengedhetnék maguknak mint azt gondolják.
Én, töredelmesen be kell valljam, libamájon nőttem fel. Nem azért, mert ezresekkel volt kitömve a nagypárna, hanem azért, mert kecskeméti barátaink, akiknek itt a fővárosban (Rupp-hegyen) volt vikkendházuk, (igen akkoriban így mondták) egész évben szállították nekünk a pecsenye libamájat, ami nem azonos a hízottal, ez kisebb, és jóval olcsóbb mint hízott társaié, csak éppen kapni nem lehet(ett). Szóval bár Mami is járt piacra, soha nem kapott pecsenyeliba májat, Mamóka és Papóka viszont dobtak egy telefont, na persze nem mobilt, hogy mennyit kérünk, és vettek nekünk a piacon, majd szorgalmasan felvezették a Zasztavával, némi háj kíséretében. Mami pedig megfontoltan, alaposan kellő szakértelemmel megsütötte. Semmi rafinált módszert nem alkalmazott, bár ma a módszert inkább konfitálásnak hívnák. A sült libamáj zsírjában a legkedvesebb tízóraink és uzsonnánk volt, két szelet kenyér között. Én paradicsompaprika szeleteket is tettem bele, mert úgy szerettem igazán.
Most vissza a fesztiválhoz. A szervezők, hogy ne csak vizet prédikáljanak, felkértek néhány éttermet, séfet, cukrászt, hogy alkossanak majdnem szabadon libamájas ételeket. Azért csak majdnem, mert azt kikötötték, hogy adagonként nem tartalmazhat 8 dekánál többet az étel, illetve hogy menjenek vissza az időben, és képzeljék magukat Mátyás udvarába. Használjanak a kornak megfelelő fűszereket, és alapanyagokat. A végeredmény csodás, fantasztikus, páratlan. A fesztivál étele az Almárium Bisztróból került ki, Kerekes Sándor által, aki egy hurkát készített. Májasat. Hovatovább. Libamájasat. És nem rizzsel, hanem árpagyönggyel, liba és kacshússal lazítva. A tömlő pedig, amibe töltötte, stílusosan a libanyak lett. Egy fűszeres mustárral pedig tovább kényeztette a hurkát. OMG! Szinte abbahagyhatatlan.
A helyszínen meg is lehet majd mindent kóstolni, és mondanám, hogy mindent meg is kell, mert érdemes, de ezt kihagyni vétek!
Érdekességképpen még néhány fontos tudnivaló:
-A világ libamájtermelésének 80%-át mi adjuk.
-1000 család megélhetését biztosítja ez a tevékenység
-ha évente ,minden család elfogyasztana összesen 30 dkg libamájat, már akkor jelentősen csökkenhetne itthon is az ára. Ez nem nagy áldozat ugye?
Jó hír, hogy a belépő ára leehető/iható, hogy van családi jegy, és számtalan gyerek program is, ha valaki ugyanúgy szeretne mindkettőből részesülni, mármint a gyermekből (mert végre hétvége van és együtt lennének), és libamájból, mert abból is lesz bőven.. Szóval lehet enni, amíg a gyerek a Kolomposra járja, vagy kézműveskedik.
A Várbuszt ne használjátok, kicsi és mindig tömött, a Sikló drága, viszont ha ezt megspórolod, annyi pénzt simán el lehet költeni libamájra odefenn, a séta viszont praktikus, egészséges, és formában tart.
Egy éve : barackos minitorták
Utolsó kommentek