Mindig kisebbfajta csodaként élem meg, amikor két hozzávalóból, és fűszerekből képes összeállni egy ebéd, vagy vacsora. Lehet majd persze kötekedni, hogy a hagyma meg a fokhagymai is alapanyag, nem pedig fűszer, de szerintem ennél a vacsoránál a két fő alkotó a krumpli, és a vargánya volt.

Most érdemes ilyet készíteni, a vargánya nő ezerrel, a piac meg tele van parázskrumplival. Amúgy a piaci tapasztalataim megint nem voltak a legjobbak, és most arra biztatok mindenkit, hogy adjon hangot a véleményének, hogy akkor hogy is van ezzel a piaci dologgal.

Én azt tanultam, hogy a piacra azért jár az ember, mert ott ha akar, válogathat. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a saját kezével túrja végig az epres ládát a legszebb darabokért, vagy hogy egyesével végig nyomkodja a barackokat, de mondjuk megkérheti az eladót, hogy:

-válogasson valamiból keményet, vagy éppen puhát,

-kicsiket, vagy nagyokat,

-esetleg melyik ládából szeretne az eladó háta mögül a szembe lévő polcról.

Ez a fajta vevőbarát hozzáállás a Fény utcában nem létezik. Gyűlölöm. Nem egyszer, nem kétszer, hanem rendszeresen előfordul, hogy a piaci zöldséges standokon, ha kérek valami ahhoz hasonló eretnekséget mint most, hogy a parázskrumpliból, amit csesznek szétválogatni maguk, mert nem tudják, hogy méret szerint illene árulniuk, ugyanis nem tudsz mit kezdeni a két centis, és a hat centis krumplik közötti differenciával, akkor nem egy sima nemmel, válaszolnak, hanem egy pofavágós, „mit képzel ez a hülye” arccal közlik, hogy ITT NEM LEHET VÁLOGATNI! Akkor mi a bánat a különbség a piac, meg a Tesco között? És hol ha nem a piacon?

Arra ki sem térek, hogy mennyire nem vevőbarát ez a fajta viselkedés, és hogy milyen tudatlanságot feltételez ez a fajta hozzáállás, amikor szerintük 6 centi alatt minden méret parázsburgonya.

A kis asztalokon áruló őstermelőknek hívott közeg némiképp jobb képet mutat, de ott meg nem volt ez a méret, hiába kerestem.

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy ilyen válasz esetén azonnal hátat fordítok, és elsétálok, de mérhetetlenül dühös, és haragos vagyok, és szeretném ha valaki elmagyarázná nekik, hogy hogy kell kiszolgálni vevőt, hogy miért kér valaki egyforma méretű valamit, és hogy semmit sem érdemes szarul csinálni, mert soha nem lesz sikerélménye, ettől soha nem lesz jókedvű, és soha nem lesz boldog, elégedett ember, aki büszke magára, a munkájára, és a teljesítményére.

Szóval csak azt akartam kérdezni, hogy velem van a baj amikor ilyet kérek a piacon? Hiszem, hogy nem, de győzzetek meg az ellenkezőjéről ha nem így van.

Utálom, hogy az egy kiló sárgabarack csak 96 deka, mert még leng a mutató amikor máris leveszi, de én itthon megmérem digitális mérleggel, és látom mennyivel kevesebb, miközben egy kilót fizettem.

Egy hét telt el a piaci látogatás és az írás között, hogy csúnya szavakat mellőzve higgadtan el tudjam mondani, nem kedvelem különösebben a Fény utcai piacot.

Volt viszont friss szép vargánya, lett belőle saláta, meleg, fűszeres krumplival.

Hozzávalók:

300g vargánya

500g parázsburgonya

3 gerezd új fokhagyma

1 nagy salotta hagyma

2 ek petrezselyem

3 ek olívaolaj

citrom

A krumplit megmossuk, és megszárítjuk. A fokhagymákat megpucoljuk, és összevágjuk majd az olajjal együtt a rádörzsöljük a krumplira, sózzuk, forró sütőbe tesszük, és kb 25 perc alatt megsütjük. Közben a hagymát elfelezzük, és keresztben szeleteljük, hogy félköröket kapjunk. Kevés olajon karamellizáljuk, majd rakjuk félre. A vargányát mossuk, és szeleteljük nagyobb szeletekre. Ha letelt a 25 perc, vegyük ki a krumplit, és tegyük hozzá a vargányát. Óvatosan keverjük össze. Ennek 5 perc elég a forró sütőben együtt. Vegyük ki, és keverjük hozzá az édes fonnyadt, hagymaszeleteket, végül keverjük hozzá a petrezselymet is.

Én a végén reszeltem rá egy kevés citromhéjat, és egy pár csepp citromot is raktam rá.

Mesés.

Egy éve: Sárgadinnye granita, és konyhai kötény recept