A konyha is lehet iskola. Nyelvtan óra, fizika, kémia, matek, vagy technika is tartható pici előkészítéssel. A fiúk imádják a kísérleteket, én meg imádom, hogy észre sem veszik, hogy tanulnak. Azért ott még nem tartunk, hogy elmagyarázzunk minden ok-okozati összefüggést, de maga a jelenség mélyen beépül a tudatukba, és majd előveszik amikor megtanulják a hozzá tartozó jelentéseket, szabályokat, törvényszerűségeket, vagy csak az okokat szimplán.
Az első és legfontosabb, hogy minden esetben elmondom, egyedül ilyet nem csinálhatnak. Van olyan, amit még meg sem mertünk nekik mutatni, mert kicsik hozzá, de sose fogom elfelejteni miként kezdődött. Aurél azzal jött haza, úgy 8 éves lehetett, hogy azt hallotta az iskolában, hogy sütőporból és ecetből lehet bombát gyártani. A folyamatot, amíg eljutottunk odáig, hogy megmutatjuk neki mi lesz ha a kettőt összekeverjük, hosszú volt, kihagynám, a lényeg, hogy úgy döntöttünk, kísérletezzen inkább velünk, ellenőrzötten, mint nélkülünk kitudja hogy. Kindertojások belső műanyag kapszuláiba tettük, összeráztuk, és ledobtuk az udvaron a földre, ahol pukkanva szétküldte a tojás két felé, Aurél remekül szórakozott, elfogyott a sütőpor.
A kicsik, még túl kicsik, ők még nem pukkanthatnak, de szolid kísérleteket már ők is végezhetnek, vagy azok részesei lehetnek nézőként.
Az első a saját folyadék tűzijátékunk volt. Itt vizet raktam egy pohárba, amire olajat öntöttem, és a srácok ételszínezéket csöpögtettek bele.
Aztán várni kellett. Amikor a színes cseppek átverekedték magukat az olajon csodaszép tűzijátékként terjedtek a vízben. Alig tudtuk abbahagyni.
A cukorban írás szintén nagyszerű elfoglaltság volt, az ujjukkal rajzoltak, gyakorolták a betűket, vagy a nevüket leírni. Néha, ha lankadt a figyelmem, le-le nyalták az ujjukat. Hű de élvezték. Ugyanezt lehet liszttel is, vagy azoknak akik rágják a körmüket, erőspistát is kenhetünk a tepsi aljára. Akkor mást is elsajátítanak, nem csak betűket és finom motorikát.
NEEEEEM! Tréfáltam.
Egy tepsibe cukrot szórtam, amibe a kártyák után maguk rajzoltak betűket az ujjukkal, majd szintén maguk simították a felületet, hogy újra rajzolhassanak.
Újabb tüzes jelenségként pedig őröltborsot szórtunk a tűzhely egyik égő rózsájára, ami gyönyörűen izzott a tűz fölött a levegőben. A leglényegesebb eleme, hogy nem kézzel, hanem én egy festőecset pamacsáról szórtam úgy, hogy az egyik ujjammal megkocogtattam az ecset szárát. Így nem égett meg a kezem. Másé sem fog. Alig hitték el, hogy már a tűz közelében is lehet olyan meleg, hogy valami elégjen, anélkül hogy elérje a tüzet. Hiába, egy hatévesnek még sok minden új, kettőnek meg pláne.
Ez után sajnos takarítani is kell alaposan, a bors feketén kormosan hull alá, akkor is ha fehérborsot szórunk!
Szolgálati közleményként pedig jelzem, hogy a Kifőztük magazin megkínált egy októberi vendégblogger szereppel, és sajnos nincs időm dupla annyit főzni, így amíg azzal a náhány recepttel végzek, addig nem tudok ide is, meg oda is s egyszerre főzni. Ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolom a blogot, ide is fel fognak kerülni azok a receptek, csak egy kis időre van szükségem. Receptek nélkül, de helyette lesz más .Például mint ez a mai.
Köszönöm a megértést, addig is legyen a konyha mindenki játszótere!
Egy éve: Landzeit ismeretek
Utolsó kommentek