Debreceni párost is írhattam volna, de elfogadok minden egyéb jelzőt is, ami ráillik erre a halovány szójás vizes húsnak tűnő színre. Úgy vagyok ezzel a clafoutival, mint Cyrano „...Lírailag: „Kagyló ez....?...Mert magamat kigúnyolom, ha kell, De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”
Amúgy eltűröm, csak legalább legyek én az első, és egyben átadom a lehetőséget, hogy kitaláljátok mit rakhattam bele. Engedjétek szabadon a fantáziátokat.A hozzávalóknál fel fogom tüntetni szafaládé néven, amit csak akkor javítok, ha megvan a megoldás. Eredetileg nem is akartam felrakni ezt a receptet a fotók kritikán aluli volta miatt, de most ilyen őszinte hetet tartok, a rendőrt is bevallottam, és ha így folytatom, lehet, hogy …
Aki elsőre helyes választ ad, azt ha ismerem, meghívom egy kávéra, (remélem ennek tudatában dőlnek majd a tippek) ha nem ismerem, akkor nem merem meghívni, de ha szeretné, kaphat egy vendég posztot, egy általa készített ételről, persze csak ha bevállalós, és kedve tartja.
Maga a calfouti egészen más arányú volt, mint amikkel eddig én találkoztam, ezért is készítettem el. Többet nem valószínű, hogy fogom és nem a szafaládé miatt, hanem azért, mert a sok tejszíntől, (ahogy vártam) kicsit nehéz, már-már pudingos, jellegű lett, ami egy clafoutinál nem jó irány. Másnap finomabb volt mint frissen, talán mert átjárta a szafaládé fűszeres íze.
Hozzávalók:
3 tojás
40g cukor
100g liszt
350ml tejszín
1/2citromhéj
2 szafaládé
A tojást a cukorral habosra keverjük, hozzákeverjük a lisztet, a citromhéjat, végül a tejszínt is belekeverjük.
Egy vajazott tapadásmentes edény (1 arasz x egy arasz) alját kirakjuk a szafaládé szeletekkel, és ráöntjük a tésztát.
190C-ra előmelegített sütőben 40 percig sütjük.
Egy éve: akkor is furcsa nap volt, fúziós szögletes gombóc
Utolsó kommentek