A leggyönyörűbb természetes alapú porta, amit valaha láttam. Már megint nem a felhasznált kellékeken múlt a torta szépsége, hanem a gondos kézi munkán. Már megint nem egzotikus, ismeretlen nehezen beszerezhető gyümölcsért kellett körbejárni a kerületet, elég volt kivenni a kosárból egy három almát.

Erről jutott eszembe a Kisvakond meséje (Zdenek Miler) a kisegérrel, aki beteg lett, és akinek bagoly doktor Chamomilla vulgarist rendelt, hogy meggyógyuljon. Csóri vakond, -mit meg nem tesz az ember a legjobb a barátjáért- körbejárta mind az öt kontinenst, kereste mindenhol a csodanövényt, de sehol nem lelte, bár legalább szerencsés volt azt illetően, hogy sehol nem meszelték le se gyorshajtásért, se bliccelésért, mert jegyet egy járműre sem vett. Aztán hazaejtőernyőzött, pont bagoly doktor odújához, és amikor elmondta, hogy körberohanta a világot, de sehol nem leli a gyógyító csodanövényt, akkor bagoly doktor bölcsen felnevetett, és lemutatott a rétre: de hiszen itt van: a közönséges kamilla!

Pont így van ezzel az közönséges rózsa almával is. Itt van a kezünk mellett, csak tudni kell használni, és csoda lesz belőle.

Egy lengyel blogon láttam először, és a fotók is annyira tökéletesek, hogy gyorsan lekaptam a szótárt , és fordítottam mint Göncz Árpád. Az alapmű sajnos több helyen hibádzik, de szerencsére a műfordítás szabadsága megengedi, hogy magyarul még tökéletesebben hangozzék végül.

Elmondom mi volt vele a két legnagyobb baj, amiből az egyiket azonnal javítottam, de a másiknál csak a gyanúm élt, és azon nem változtattam, mert egy esélyt minden(ki) megérdemel. Szóval a hozzávalók között volt pudingpor a túróban, ezt helyből elvetettem, a másik a tészta alap, Azt nem vetettem el, csak éreztem, hogy nem lesz jó. Volt az annyira borzasztóan zsíros, hogy leettük a tetejét a sütinek, és az alját kidobtuk. Gyakorlatilag ehetetlen volt, a sütő alja teli csöpögött a sülés közben kiolvadó vajjal, Igazán szörnyű volt.

Talán egy omlós tészta jó lenne alapnak, de azt elő kell sütni, és a torta oldalát nem lehetne vele megoldani. Azt hiszem, hogy ha nem is tökéletes, de egy jó megoldás lehet az almatorta tésztája. Most azzal fogom írni, aztán majd megpróbálom még és beszámolok az eredményről.

A túró, az almával viszont remek, nagyon finom, már csak ezért megérte megcsinálni.

Hozzávalók:

tortaalap innen

2 tojás

50+20g cukor

400g túró

30g vaj

½ rúd vanília

½ ek keményítő

3-4 piros alma

1 citrom

A tortalapot nyújtsuk ki egy tortaformába, érjen végig fel körbe a széleken, süssük vakon 20 percig 190C-on. A tojásokat válasszuk szét. A vajat 50g cukorral keverjük habosra, adjuk hozzá a tojások sárgáját, és keverjük világos habosra. Adjuk hozzá a reszel citrom héjat, és az áttört túrót, a vanília belsejét, és a keményítőt. A fehérjét verjük habbá a maradék cukorral, és keverjük a túróhoz. Öntsük a tortaalapra. Az almákat vágjuk félbe, nem hosszában, hanem keresztben, vágjuk ki a magházat,és zöldséghámozóval vágjunk szeleteket, úgy, hogy a héjakra vigyázzunk. Csavarjuk fel a szeleteket, és szúrjuk a túróba, egymás mellé őket. Időről időre lelocsoltam citrommal a rózsákat. 180C-on 30-35 percig süssük.

Egy éve: Detox saláta