Eddig csak a gyerekek álma volt csokigyárban dolgozni, de új világ nyílt, a felnőttek álma is valóra válhat, ha a csoki az életük, a designért rajonganak, a munkahelyi környezet fontos része a munkavállalásnak. Új Magyarországra virradnánk, ha ez a trió, Mészáros Gábor (a tulajdonos), Ebedli Gyula (designer-belsőépítészet), Móri Imre (kertészmérnök-növénydesign) többet álmodna, dolgozna, alkotna együtt.
A chocoMe új üzemet épített, mert kinőtték a régit. Annyira jó ilyen sikertörténetekről beszámolni, amikor válság folyik minden információs csatornán. Meghódították a csokihatalom Svájcot és Ausztriát, de ott vannak Németországban, vagy akár az USA-ban is. A szeptemberi adatok szerint a termelésük 60 %-a export! Hoppá-hoppá!
Annyira szeretném, ha a Rubik kocka után a ChocoMe is Magyarország védjegyévé válna, ez valami olyan, ami rászolgálna ugyanarra a sikerre, és népszerűségre. Svájcnak a Toblerone és az óra, nekünk a kocka meg a chocoMe. Jó, nem?
Most pedig az üzemről. A design és a kakaóbab még soha ennyire nem teljesedett ki együtt. A kakaóbab és a csokoládé inspirálta a belsőépítészt meg a kertészt. Egy lila kapun lehet belépni. A lila a kakaóbab nyers színe. Ki tudta? Ez a szín végigvonul az egész üzemen. A lilában és a részletekben van a kulcs. Érdemes figyelni. A kis kert, ami a dolgozók pihenőidejének kellemes eltöltésére szolgál, pont olyan változatos és színes, mit a csokik. Komolyan már ennél a résznél, hogy a dolgozók lelki egyensúlyának megteremtésére is pénzt, energiát szán valaki, aki nem egy több száz főt foglalkoztató multi, elakadt a lélegzetem. A kert kicsi, de gondos, és ékszerként hat a környék falai között.
Belépve az épületbe csodás, lila öltöző, és egy lila kristályfolyosó fogadott. A kristályfolyosó a csokoládé kristályszerkezetét hivatott jelképezni. A falon képek, amik a kakaóbab termelésétől a csokoládéig vezet minket egy-egy fázist bemutatva. Mielőtt bárki azt hiszi, ez a látogatók miatt ilyen csilli-villi, jelzem, nem, itt sétálnak be a dolgozók is minden reggel (vidáman). Itt már a szemem is könnybe lábadt, pedig alig léptünk csak be.
Egy óriási alapanyag-raktárban dobozokban és polcokon állnak a liofilizált gyümölcsök, az ehető arany és a fűszerek.
A következő terem a csokoládéműhely maga, itt készül a csoki. Három ultramodern temperálógépből töltik a csokisablonokat, amik, jelzem, végre egyediek, mert eddig egy erre szakosodott cégtől voltak a sablonok, de mostanra a saját védjegy visszaköszön a csokitáblán is. Mielőtt bárki azt hinné, csokit törni bármilyen formából jól esik, megsúgom, nem, és nem azért három különböző méretű kockából áll össze egy nagy, mert így be lehet osztani anyunak, apunak. babunak, hanem mert az aranymetszés szabályt betartva az esztétikai élmény nő, és nem is tudjuk mitől annyira szép vagy jó a szemnek a forma, vagyis attól, hogy ezt a fontos szabályt betartva született a sablon, a csoki mintája. Ugye szóltam az elején, hogy a részletek mennyire fontosak.
A lányok gondos kézzel szórnak, raknak, és nem sajnálnak semmit. Szervezettség, fegyelem, gyakorlottság látszik rajtuk, és a profizmusukat az is csak növeli optikailag, hogy csodaszép munkaruhát kaptak. Egyforma, csinos, fekete és arany, visszafogott, elegáns. Ez is egy részlet, ami a helyén van.
Amikor a csokik elkészültek, beugranak a hűtőterembe. A terem két oldalról nyílik, az egyiken bemennek, a másikon kijönnek, soha nem ütköznek össze, egyirányú az utca. A csomagolóban gondos kézzel kesztyűben teszik fóliába, majd dobozba. A megszokott doboz egyébként a karácsonyi kollekció idejére ünnepibb lesz. Nem mintha a hétköznapit nem szeretném, de nagyon jólesik érezni, amikor valami más, valami még ünnepibb. És valami még szebb.
A csomagolás talán a legmonotonabb munka, és itt is gondoltak a munkavállaló mentális karbantartására, a monotónia feloldására egy nagy tévé lóg a falon, és a félreértések elkerülésére nem csak Heineken reklámot, vagy egyéb reklámot lehet nézni, hanem mást is. Lehet-e jobb ezer csoki dobozolása közben, mint Discovery HD-n világot látni, vagy megismerni?
Patikatisztaság, ultramodern barátságos környezet, amit simán hívhatunk élménygyárnak is, nem csak csokinak.
Végül a csokikról. A karácsony összes íze, fűszere, és alapanyaga jelen van az új kollekciókban. Mák, gyömbér, alma, pecan dió, vörös áfonya, kandírozott narancs... A bónusz pedig egy karácsonyfa minden egyes darabon, ami szintén csokiból készült. Színben, formában, térben is kiemelkedik, mint az ünnep. Ez is egy részlet már megint, amitől a helyére kerül a csoki.
Írtam már tavaly is, hogy ez az a slágerajándékunk, amit ha külföldre megyünk kötelezően viszünk ajándékba, ha hozzánk jönnek, akkor is ezt adunk, mert végre olyan magyar termékünk van, amire nagyon, de nagyon büszkék lehetünk.
Most viszont már azt is gondolom, hogy nem csak a termékre, de a mögötte álló emberekre, a környezetre, a munkahelyre, és az elkötelezettségükre is büszkék lehetünk. A legmodernebb technológiát ötvözték a kézművesség precizitásával, miközben mindent és mindenkit tiszteletben tartottak.
Remélem a Télapó és a Jézus is telirakja vele a puttonyát, vagy a hóna alá csap minél több csokit, hogy minden családba juthasson egy.
Utolsó kommentek