Annyira jó volt nyersen, hogy komolyan elgondolkoztam rajta, kisüssem-e egyáltalán. Aztán győzött a jobbik eszem, és csodás golyókat formáztam, hogy azok olvadozhassanak kedvükre, és csúnyán szétfolyjanak.
Még szerencse, hogy kitalálták az okosok, hogy ha valami nem annyira szép, ám szerencsére nem is gusztustalan étel, azt hívjuk csak bátran rusztikusnak, akkor az jót jelent, de legalábbis mindenki roppant elnéző, hogy nem egy tökéletes külsővel bíró ételt eszik. Nem csúnyázzuk le, de nem is kell senkinek szépet hazudnia. Szeretem a rusztikus jelzőt. Nőkre miért nincs hasonló? Tudjátok, amikor valaki nem szép, ám nem is csúnya, egyszerűen csak egy (a sok közül), viszont belül nagyon értékes, meg mondjuk vicces, és nagyon szerethető is. Erre nincsen egy szó, ezt általában körül írjuk. És nem, az érdekes nem a rusztikus, nőkre vonatkozó szinonimája.
Nem tudom, hogy jutottam el idáig. De ha valakinek van ötlete meghallgatom.
A rusztikus ragacsos csokis keksz hozzávalói:
260g étcsoki
50g kókuszolaj (étolajjal is lehet)
40g liszt
¼ tk só
¼ tk sütőpor
2 nagy tojás
260g cukor
1 tk vanília eszencia
170g csokit felolvasztunk gőz fölött, s az olajjal összekeverjük, félretesszük hűlni. A tojást a cukorral és a sóval 5 percig habosítjuk kézi mixerrel. A lisztet a sütőporral elkeverjük. A tojásba rakjuk az olvasztott csokit, a lisztet, és végül a maradék durvára vágott csokit, alaposan összekeverjük. 1 órára hűtőbe rakjuk, hogy megszilárduljon.
A sütőt 175C-ra előmelegítjük. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe diónyi golyókat formázunk a csokis tésztából. Én 3 golyót raktam egy sorban a nagy tepsire, mert a golyók szétlapulnak, szükség lesz nekik a helyre. A golyókat meleg vízbe mártott kanállal formáztam.
8-10 perc alatt megsül. Még folyik ilyenkor a kekszek belseje, de ez nem baj, akkor is vegyétek ki, mert akkor lesz puha és ragacsos belül. Ha túlsül kemény égett és ehetetlen lesz.
Egy éve: Isli fánk de lehet, hogy ischli, zelleres gratin
Utolsó kommentek