Mikor még csak a szakállát, és a sapkáját festettem, már akkor tudták a hatéveseim, hogy ez mikulás lesz. Tulajdonképpen szemet sem kellet volna festeni nekik. Az ok, hogy mégis kaptak szemet, nagyon durva.

Eredetileg magunknak szántam dekorációnak, de aztán lesz ez a karácsonyi vásár az oviban, és ott bizony nem csak korlátlan képzelőerővel bíró gyerekek lesznek, hanem szülők is. Így rájuk is gondoltam. Ők nem biztos, hogy azonnal felismerik, esetleg túlméretes fogpiszkálónak nézik, vagy vastag ceruzának, mert mi felnőttek szeretünk „hasznosan” gondolkodni. De nem kell. Egyszerű mint a faék, mégis kitűnően szimbolizálja a mikulást.

Javaslom kertben virágok mellé leszúrni, vagy akár így csokorban egy cserépben bárhova kirakni. Szerintem egy darab nem mutat jól, érdemes így csoportban gondolkozni.

A fát a Városmajorban gyűjtöttem, egy iszalaggal benőtt halott fáról, nem tettem kárt semmiben. Itthon kölcsönkértem Háni fűrészét, és a számítógépasztalra rögzített (!) minisatuba fogtam a fát, és elkezdtem fűrészelni. Az első vágást kb 35-40fokban kezdtem vágni, aztán ugyanannak a vágott felületnek mindkét oldalán újra lefűrészeltem, de már nem annyira meredeken, az inkább 45-50 fok körül volt. Akril festékkel festettem sapkát, szakállat, alkoholos filccel szemet. Tataaam! Ennyi volt.

Imádom őket. Fűrészeljetek, fessetek ti is a gyerekekkel! Jó móka.

Ha szaloncukrot készítenétek textilből, azt itt nézzétek meg.