A gesztenye komoly vitákat szül a családban. Üresen, tejszínnel, vagy piskótában. Esküszöm rosszabb mint a lecsó, pedig azt is mindenki másképp szereti, vagy sehogy. Végül csak kompromisszumra jutottunk.
Soha életemben nem készítettem még gesztenye tekercset, és most sem részletezem miért jutottam idáig, érje be mindenki azzal, hogy ennek is el kellett következnie. Lehet, hogy többször rászedhető leszek erre a csiga formára. Van benne valami otthonos, kissé ódivatú, klasszikus örömteli érzés. Szinte sajnálom, hogy eddig kimaradt az életemből.
Hozzávalók:
3 tojás
3 ek cukor
3 ek liszt
késhegynyi sütőpor
pici só
2 csomag gesztenyemassza
200ml tejszín
rum
500g fagyasztott vagy befőtt meggy
1 ek keményítő
A tojások fehérjéből habot verünk, és hozzáadjuk a cukrot, amivel még keményebb fényes habbá verjük, majd egyesével hozzáadjuk a tojások sárgáját, végül rászitáljuk a sütőporos lisztet, és összeforgatjuk. Sütőpapírra kenjük a habot, a legnagyobb mérető tepsiben és 190C-on aranyszínűre sütjük. Nagyon vékony lesz a tészta, nem szabad túlsütni, vagy kiszárítani. Ha kész, vegyük ki, és takarjuk le egy vízzel bespriccelt konyharuhával. Én fel sem tekertem melegen.
A gesztenyéhez adjunk egy löttyintésnyi rumot, amit alaposan keverjünk el benne. A tejszínt habbá verjük, és a gesztenyéhez forgatjuk. Rákenjük a piskótára, és feltekerjük.
A meggyet a kiolvadt lével együtt a keményítővel felforraljuk, és besűrítjük, és melegen a tányérra rakjuk, amire rárakjuk a tekercset, vagy nem, mert lehet a kettőt külön, is, esetleg választani közöttük, szabadon, ízlés szerint. Mi is így tettük.
Normál otthoni körülmények között szerintem fölösleges bele zselatint, vagy habfixálót tenni, főleg ha hamar elfogy. Kissé körülményesebb a szeletelés, mert ha nem elég hideg puha, és könnyebb összenyomni szeleteléskor, de a hűtés, egy éles kés, és a megfelelő vágási technika sokat segíthet.
Egy éve: papírban sült csirkemáj (csúnya, de finom)
Utolsó kommentek