A néróért élek halok. Egy baja van csak, ritkán akad itthon annyi felesleges tojássárgája, mint amennyi ehhez a sütihez szükséges, kidobni a fehérjéket pedig olyan kár lenne, ám amióta sütök országtortát, mákosat almásat szabolcsit, azóta marad sárgája dögivel, és soha ennyire nem örültem, még a tojás maradék felének mint most, hogy erre rájöttem, mivel párosítsam az országtortát, maradékhasznosítási célból.

A recept hozzávalója 6 tojássássárgáját ír, én meg 90g-nak számoltam, szerintem ez több mint 6 tojás, és visszatérnék a tegnapi recepthez, ahol szintén megjegyeztem, hogy nem mindegy mekkora a tojás. Egy kevert vajas piskóta elbír 10-20 g ingadozást a tojásoknál, de vannak receptek, ahol ez a tűréshatár már komoly minőségi változásokat eredményez. Ez a néró is ilyen. Így kérlek használjátok a 90g-os mennyiséget, ne pedig a 6 tojássássárgáját.

És most áradoznék róla kicsikét.

Talán egyszer korábban említettem volt, hogy Luca barátnőm egy budai irodában dolgozott, amelyhez legközelebb egy Pöttyös nevű kávézó volt, ahova gyakorta jártunk. Én felhívtam ha arra jártam, és volt 20 percem, Ő meg leszaladt ha ráért éppen, így vidám kávészünetekben beszéltük meg az élet fontos dolgait. A kávéhoz kísérőnek nem szörnyeteg kekszeket adtak fahéjas , vagy gyömbéres ízben (tudjátok mire gondolok ugye? ) hanem nérót. Vaníliásat, vagy csokisat. Luca általában odaadta az övét, mert Ő mindennap evett, én meg csak amikor éppen ugye. Aztán egyszer csak észleltük, hogy a néró az addigi gombfoci méret helyett egy ötforintos nagyságúra kicsiségűre zsugorodott, és akkor az nagyon fájt, de megértettem. A kávé árát nem emelték. A nérók nem voltak megtöltve, és úgy is finomak voltak. Sőt tökéletesek. Luca azóta másik irodában dolgozik, és talán nincs a sarkon néró, de a munkájának sokkal jobban örül per pillanat. Na ennyit róla.

A tökéletes nérót már csak egy dologgal lehet még tökéletesebbé tenni, házi baracklekvárral. Jajj nekem, meg Lórinak, és Vincének. Közelharcot vívunk érte.

Hozzávalók:

160g vaj

150g porcukor

220g liszt

30g kakaó

90g tojássárgája

½ vanília belseje

baracklekvár

A vajat a porcukorral habosra keverjük, és hozzáadjuk kanalanként a tojássárgáját. Minden egyes kanál után alaposan, nagyon alaposan kikeverjük a keveréket. Belekeverjük a vanília kikapart magjait, és hozzászitáljuk a kakaóval elkevert lisztet.

Sütőpapírra 2-2,5 cm átmérőjű tésztakupacokat nyomunk habzsákból. Itt lehet játszadozni, attól függően, hogy hogy nyomjuk, és csavarjuk a habzsákot, más, és más lesz a süti külleme. Fantasztikus szórakozás. Lehet kagylót, napocskát, örvényt, spirált...Azonos nyomócsővel készült mindegyik.

180C-raelőmelegített sütőben kb 10 perc alatt megsül, de érdemes ellenőrizni, lesz akinél ez csak 8, és lesz akinél 11 perc lesz.

A kihűlt korongokat azonnal ehetjük, vagy tapasszátok össze baracklekvárral. Akkor pedig várjatok vele (ha tudtok) egy éjszakát, hogy összeérjen. Lezárt dobozban sokáig eláll.

Lehet kevés olvasztott csokival meglocsolni, csöpögteteni, csíkozni a tetejét, de bevallom, én simán szeretem jobban csoki nélkül, a csoki nekem bezavar, persze úgy sem utasítom el, csak hát ha már választhatok...

Egy éve: ropogós sajtgolyók salátával