Mert voltak idők, amikor senki nem hunyta le a szemét restelkedve, ha bevallotta, hogy zsírral, és (!) vajjal készült vajas gesztenyekrémmel töltött kiflit evett szombaton a nagyinál, vagy amikor ezt vittek a háziasszonyok hétfőn a kolléganőknek a hétvégi sütésből. Ezek voltak a hetvenes évek.
Hiszem, hogy megvan a maguk különleges helye ezeknek a retro daraboknak, és bár valóban sokkal modernebb, ésszerűbb vagy akár egészségesebb , szebb, kisebb kalóriájú desszerteket tudunk ma már készíteni, egyszer egyszer érdemes visszanyúlni, és feleleveníteni anyukáink élményeit.
Mami receptfüzetében találtam egy fecnin, és be kell vallanom, a vaj helyett margarin volt ám én ezt egy huszárvágással elintéztem, mert ma már a csecsszopók és kisdedek is tudják (csak nem tudják még kimondani) hogy margarin rossz, a vaj meg jó barát. Mami valószínűleg akkoriban ezt nem tudta, de mindegy is, mert cserében viszont nagyon szeretett minket, és inkább egy szerető anyukára, mint egy vajjal tudományosan etető hideg anyára volt szükségünk. Jó volt ez így , felnőttünk, most meg áldozhatok az egészségnek vajjal, meg amivel akarok.
Jajj még valami az egészségről. Nemrégiben ellopták háni bringáját. Ki is szaladt egy nem túl szalonképes, viszont külföldi nyelvekre lefordíthatatlan cifra mondat a számon, talán érthető okból. Új bringa kell nincs mese, de még nincs szezon, várhat egy kicsit a vásárlás. Ám ma, nagyon jól mulattam, amikor háni hazaért, kezében egy ugyanolyan bicikli nyereggel, mit amilyen az előző volt. Már akkor röhögött ő is, amikor felmutatta mit vett. Aztán amikor megkérdeztem mi ez, és főleg mire vette, azt válaszolta a biciklijére. Hosszú nevetés következett, majd kiegészítette: a nem létezőre, de amit majd venni fogunk. Szóval bringa nincs, nyereg van. Ha másra egy ideig nem is lesz jó, legfeljebb húst puhítok majd alatta, akkor is, ha nem ilyen alatt szokták, én majd így csinálom, és kész.
És most a kifli. Másnap a legjobb, és harmadnapra nem marad, így nem tudom mi történik vele. Frissen külön állnak az ízek, nem tud összeérni, tényleg jót tesz neki egy éjszakai pihenés, érlelés. Most látom csak, hogy fél adagot készítettem, ezért nem maradt tesz példány harmadnapra, mindegy már, most viszont az egész adagot írom.
Hozzávalók:
600g liszt
150g vaj
100g zsír
1 tk só
2,5g élesztő
200ml tej
1 tk cukor
Gesztenye:
500g gesztenyepüré
100g vaj
porcukor a forgatáshoz
A langyos tejbe rakjuk a cukrot, és felfuttatjuk benne az élesztőt. A lisztet a zsiradékokkal elmorzsoljuk (én késes mixerben tettem) és a sót, valamint a felfuttatott élesztőt hozzáadva összegyúrjuk a tésztát. A gesztenyét kikeverjük a vajjal. ( Kis rum sem árt neki)
A tésztát 3 részre osztjuk, és egy egy 25-30cm átmérőjű kört nyújtunk belőlük. A köröket 16 cikkre vágjuk. A cikkekbe gesztenyét rakunk, és feltekerjük. Tojással megkenjük a kész kifliket.
200C-ra előmelegített sütőben szép barnára sütjük.
Forrón porcukorba hempergetjük őket. Kihűlve dobozba téve napokig eláll.
Egy éve: Valentin napi citromos cupcake
Utolsó kommentek