A legfontosabb amit erről a sütiről tudni kell az az, hogy végre megütöttem vele háni elvárt cukorszintjét. Nem finnyogott, hogy:” ...már megint kispóroltad belőle a cukrot”, vagy: ...az eredeti recept biztos több cukrot írt ugye...”. Szóval végre elmaradtak ezek az ismerősen csengő mondatok, sőt a porcukrot sem vette maga mellé. Miután beleharapott.

Büszkeség, öröm és szomorúság töltött el egyben. Büszkeség, hogy lám képes vagyok annyi cukrot tenni valamibe, hogy az végre neki is megfeleljen, öröm, mert volt aki megette, (magam csak felet tuszkoltam le, de én köztudottan a savanyú édességeket szeretem, elég abszurd, de ez van) és szomorúság, mert én mit fogok enni? Ezt nem magamnak sütöttem, az ugye hamar kiderült. Viszont édesség ide, cukor oda, elképesztően kiérezni rajta a Baileyst, (van is benne nem kevés) és fantasztikus az a sok különböző réteg, textúra, amiből összeáll a cupcake. Érdemes volt megsütni, különleges darab, és nem csak a rászánt idő menyisége miatt (húú de hosszú, és bonyolult) hanem gazdagsága, a szépsége, és az eleganciája miatt, amit áraszt magából.

OFF: Mielőtt rátérek a receptre, szeretnék magyarázkodni egy kicsit. Nemrégiben kissé megrovó komment érkezett, miszerint többet várt volna a kedves olvasó. Ez részint jó, mert vannak elvárások velem szemben, az eddigi tapasztalatok tükrében, másrészt viszont, mostanában nem biztos, hogy mindig tudom teljesíteni majd azt, amit eddig azért sztenderden. Fogalmazzunk úgy, hogy technikai akadályokba ütközök, és nem jutok annyit a konyhába, mint amennyit eddig. Ezért kevesebb a recept mostanában, és ha van poszt, az sem biztos, hogy recept. Tehát, kis türelmet, meg megértést kérek, bár nem tudom kitől és miért, vagy hogy meddig. Szóval igyekszem majd a régi vehemenciával visszatérni a konyhába, ha tehetem, addig meg ha úgy érzitek kevesebb energiát teszek a dologba, akkor az valószínűleg úgy is van, csak nem tudok ennél többet.Nem a lelkesedésem, hanem a lehetőségem fogyatkozott meg kissé, de csak időlegesen. Átmenetileg több lesz majd a zongora, de aztán újra a kajapiáé a főszerep. Köszönöm a megértést.

Hozzávalók a tésztához:

100ml Baileys

3 ek tojás villával felverve

½ tk vanília eszencia

100g liszt

80g cukor

½ tk sütőpor

¼ tk só

80g puha vaj

1 espresso (70ml kávé)

1 ek kakaó

Ganache-hoz:

100g tejszín

140g étcsoki

25g vaj

2 ek Baileys

Krémhez:

110g vaj

160g porcukor

110g mascarpone

60ml Baileys

½ tk vanília eszencia

A tésztához egy tálban összekeverjük a száraz alapanyagokat: liszt, cukor,só, kakaó, sütőpor, egy másik edényben pedig a nedves összetevőket: Baileys, tojás, a puha vaj, az eszpresszót nem !. A vajas keveréket a lisztes száraz alapanyagokhoz keverjük. Nem kell túlkeverni, de legyen homogén, ekkor hozzákeverjük a kávét is. Muffin papírral bélelt muffin sütő tepsibe tesszük, és 175 C-ra előmelegített sütőben kb 20-23 percig sütjük. Ebből a mennyiségből 6 db süti lesz. Ha megsült, kivesszük a formából, és rácson sülni hagyjuk.

A ganache-hoz a tejszínt felforraljuk, majd beletesszük a csokit, és keverés mellett felolvasztjuk. Levéve a tűzről (de mikróban is lehet olvasztani ) hozzáadjuk a vajat, addig kevergetjük amíg elolvad, legvégül pedig a Baileyst. Alaposan kihűtjük. (én mélyhűtőbe tettem, és 6-8 percenként átkevertem, amíg lehűlt.

A vajas krémhez, a vajat a cukorral éppen hogy összekeverjük, majd hozzáadjuk a Baileyst, és habosra keverjük. Ekkor hozzáadjuk a mascarponét, és a vaníliát, amivel alaposan összekeverjük. Habzsákba töltjük.

A kihűlt tésztákba lyukakat vágunk, és megtöltjük a csoki krémünkkel, majd rányomjuk a vajas krémet. A tetejét meghintjük kakaóval, és a maradék csokikrémmel megcsorgatjuk. Ennél a csokikrémet érdemes szobahőmérsékletre melegíteni, hogy folyósabb legyen.

A muffin papír átszívja a vajat, így tálalás előtt érdemes egy másik kapszliba beletenni, hogy ez ne legyen zavaró.

Egy éve : Mézeskrémes,

Két éve: Mango mousse, Mocca-choco macaroon