Mitől fél a Tesco, hogy ilyen felirattal matricázza be a házhoz szállítós kisteherautóit? Eltűnődtem, hogy csak ennyire para a management, vagy esetleg rossz tapasztalatok állnak e a háttérben, ami erre késztette őket, illetve hogy ez magyar, vagy angol ötlet e.

Telefont vettem a kezembe, és megpróbáltam utánajárni. Sok mindenre fény derült, de leginkább azon lepődtem meg, hogy amikor elmeséltem Háninak az egész sztorit, akkor ha nem tudnám, hogy a Tescoról beszélek ami egy multi, (és amit szokás utálni, lenézni, kizsákmányolónak hívni mind a foglalkoztatottak, mind pedig a vásárlók szerint) akkor úgy hinném, hogy egy 50-es polgári családból származó okos magasan iskolázott, előrelátó, jól szervező, rátermett, szociálisan érzékeny, családanyáról beszélek.

A Tescoról kiderült, van egy eddig ismeretlen arca is, amit csak a házhoz szállítás beindulásával mutatott meg. Úgy vigyáz a szállítóira, mint gondos anya a tinilányaira, akiket előrelátóan védelmez a nem kívánt teherbeeséstől, megelőz, és felvilágosít. Felkarolja sőt támogatja a részmunkaidős foglalkoztatást. Pont azt a réteget célozza meg, akiknek a munkavállalása korlátozott. Ők a diákok, az anyák, és a nyugdíjasok.

Hogy visszatérjünk az autóhoz, meg a felirathoz, jöjjenek a szállítók munkakörülményei. Mivel eddig mindenhol és mindenkitől azt hallottam, olvastam, hogy a szállítók nem fogadnak el jattot, még akkor sem, ha egy régi bérház negyedik lift nélküli emeletére cipelnek fel kétheti élemet, és akkor sem, ha a kertes ház tulajdonos megrendelő, a fele cuccot a pincébe, a másikat meg a konyhába kéri. Felmerült a kérdés, hogy miért utasítják vissza ezek a fiúk azt a pénzt, amit esetleg a megrendelő azért ad, mert tudja mennyire nehéz felcipelni a cekkert a negyedikre, vagy mert nem simán lerakatta a cuccokat, de még azt is megmondta, mit hova kér rakni.

A válasz nagyon európai, és multis volt. Európai annak tekintetében, hogy a Tesco szerint, ök szolgáltatnak, és a szolgáltatás része, hogy az adott körülményekhez alkalmazkodva a megrendelő kezéig szállítják a megrendelt termékeket. Azt mondják, igyekeztek a piaci átlaghoz képest magasabb bérrel ösztönözni a munkavállalókat arra, hogy ellenálljanak a paraszolvenciának. Multis válasz volt az, hogy tisztességes feltételekkel alkalmazzák őket, extra juttatásaik vannak, be vannak jelentve, fizetnek utánuk mindenféle járulékot. És valójában ez manapság tényleg valami (amit szinte csak a multiknál, vagy állami alkalmazásban kap meg a munkavállaló).

A szállítókat erre tréningelték, illetve az udvariasságra, és a rugalmasságra, amit eddig úgy néz ki jól elsajátítottak. Adott embernek adott területe van, nem forgatják őket úgy mint a parkolóőröket, pedig ők így se állnak ellen a paraszolvenciának. A Tesco úgy néz ki jobban végzi a betanítást.

A szállítás minden oldalról beváltotta, sőt túlszárnyalta hozzáfűzött reményeket. Kicsit elkalandoztam az autófelirattól, de ha már volt alkalmam, rákérdeztem, hogy szükséges e ennyi csomagolóanyagot használni, mint amennyit. A válasz ígéretes volt, látják ők is, hogy még nem sikerült megfelelően optimalizálni a csomagolóanyag felhasználást, de a zacskókat vissza lehet küldeni, ha nem is akkor abban a pillanatban, de akár a következő megrendelésnél. Most dolgozzák ki annak részleteit, hogy ösztönözzék a vásárlókat a csomagolóanyagok áruházba történő visszajuttatására, mivel bár a zacskóik lebomlóak, ezzel csak részben elégedettek, szeretnének még zöldebbek lenni. Igen dicséretes.

Szóval az első kérdésre az a válasz, hogy nem fél igazából, és rossz tapasztalata sincs, mert megelőzte azt. Más szállítócégek tapasztalataiból tanult, és meg sem adja az ostobább autófeltörőnek az esélyt, hogy azt hihesse, amíg a szállító cipeli a cekkert, addig a kesztyűtartóból magáévá teheti az aznapi bevételt.

Már csak abban kel bízni, hogy legalább olvasni tudnak, akiknek a felirat szól.