A tökéletes vacsora valami ilyesmi, egy ráérős nyári estén. Félreértés ne essék, nem kell mindenkinek ráérni, elég csak annak aki elkészíti, illetve az is csinálhat mást amíg kel a tészta, de ugye gazda szeme hizlalja a jószágot, így érdemes, és kell is gyönyörködni a növekvő tésztában.
.jpg)
Annyira szépen kelt ez a tészta, hála a napsütésnek, a melegnek, és a jóféle lisztnek, hogy csupa pókhálószerű képződmény volt az egész, amikor kivettük a tálból kelés után. Jó hír: -ezt majdnem el is felejtettem- nem kell dagasztani a tésztát, ami azt jelenti, hogy nagymamák, teniszkönyökösök, vagy kenyérsütőgép nélküliek is ugyanolyan eséllyel indulnak ezért a csodás élményért.
Konkrét javaslattal nem szolgálhatok, de gondolom érdemes lehet hozzá felbontani egy üveg bort is, azt hiszem illene hozzá. A hangulathoz legalábbis mindenképpen.
A napfény íze ebben a focacciában is benne van, az aszalt paradicsom teszi, amit a tetejére tettem pürésítve. A tészta pedig könnyű, levegős, és ropogós.
.jpg)
Hozzávalók:
270ml meleg víz
1 cs por élesztő
500g liszt
2 ek cukor
1tk só
1-1 tk oregano, és bazsalikom
100g aszalt paradicsom olajban
parmezán
.jpg)
A vizet egy tálba rakjuk, és belerakjuk a cukrot, majd az élesztőt. Kb 5 perc után hozzáadjuk a sóval elkevert liszt felét, amivel simára keverjük, majd a másik felét is belekeverjük. Letakarjuk a tálat, és duplájára kelesztjük, (de én másfél órára hagytam magára, azalatt több mint kétszeresére nőtt a tészta.
A megkelt tésztát tepsibe rakjuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk, és a tetejét megkenjük az olajjal pürésített paradicsommal, majd megszórjuk a fűszerekkel, és némi parmezánnal. Esetleg , vagy és, olajbogyóval.
190C-ra előmelegített sütőben kb 25 perc alatt készre sütjük.
Egyéb kenyereket, és féléket itt találtok.
Egy éve: Hortobágyi deluxe szendvics, Levendula limonádé
Két éve: Tejberizs málnával, Aszalt paradicsomos mozzarellaás gomba
Utolsó kommentek