Három szem krumplinál nem receptet kell keresni, hanem kést, ötletet és mintát a nyomda faragáshoz. Valójában olcsó játék nem csak hülye gyerekeknek, meg anyukáknak, hanem kreatívoknak, és bátraknak, meg bénáknak, és fejlesztésre szorulóknak is. Sokkal több ez mint szórakozás.

A kreatív gondolatok a formák kitalálásához szükségesek. A bátorság ahhoz kell, hogy kést adjunk a gyerek kezébe, (ne adj' isten a magunkéba) a bénát cizelláltabban is fogalmazhattam volna, mert hát az én gyerekeim finom motorikája nem tökéletes de így rövidebb volt, és a fejlesztés pedig ebben a tevékenységben több minden lehet. Kézügyesség, finom motorika a gyermeknek, bizalom amit anyuka tanul amikor a gyereknek kést ad a kezébe, fegyelem a gyereknek, amit a késhasználat megkövetel, a színkeverés és ecsethasználat csodás gyakorlati tudást ad. Csak megfelelő pontossággal, precizitással lesznek szépek a lenyomatok, Türelmet, és figyelmet is igényel.

Sose gondoltam a krumplinyomdára még ilyen komplexen, egyszerűen csak a játékot láttam benne, de úgy látszik végérvényesen szülővé érettem. Bár szerencsére játékos szülővé. Szóval maradjon a krumplinyomda jó játék és szórakozás, de közben gondoljatok bele, mennyire hasznos.

Készítettünk fát, autót, napot, vagy narancsot - ez nem tisztázott, csigát, csillagot, smileyt, katicát, ezt a fiúk találták ki, szívószállal lyukasztottak ki vékony krumpliszeleteket, és közben a szívószálban lévő krumplidarabokat töltényként használva boldogan fújták egymásra a kicsi krumplikat (ez a köpőcső ugye? )

Kalandra fel! Krumpli meg festék és ecset biztos van otthon. Mert játék az étel.

Egy éve: Spenótos kenyérpuding, Szilva kétféle képpen

Két éve: Duplacsokis cupcake, Rókagombás risottó pogácsa