KajaPiaZongora - recept, receptek

Mi történik amikor összesütik Amerika két kedvencét? Kisebbfajta csoda. Kábé annyira jót tesz egymásnak a brownie, és a cheesecake, mint az aranygaluskának a vaníliasodó.

A legjobb tanács amit adhatok a sütihez az az, hogy azonnal duplázzátok meg a mennyiségeket, mert ez csak egy kis tepsire való adag, és az bizony nagyon-nagyon kevés. Vagy mondjuk ne nagyon legyetek rá kettőnél többen. Tessék ez az! Randi adag.

Hozzávalók:

115 g vaj

55 g étcsoki

2 ek (14 g ) kakaó

150 g cukor

2 nagy tojás

1 tk vanília kivonat

85 g liszt

¼ tk só

sajtréteghez:

225 g krémsajt (natur Philadelphia)

65 g cukor

2 ek (14g ) kakaó

1 tojás

½ tk vanília kivonat

A brownie-hoz a vajat és a csokit mikroban vagy gőz fölött felolvasztjuk, a cukrot a tojással kikeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet és a vaníliát, meg a sót, végül összekeverjük az olvasztott csokival és vajjal.

Egy papírral bélelt tepsibe öntjük, és félretesszük.

A sajtréteghez a szoba-hőmérsékletű sajtot a többi hozzávalóval habosra keverjük, majd a brownie tetején egyenletesen eloszlatjuk.

175C-ra előmelegített sütőben 35-40 percig sütjük.

Egy éve: Árnyék tészta , Kéksajtos pogácsa 

Két éve: Zöldalmás macaroon, Svéd húsgolyós rakott spagetti,

Három szem krumplinál nem receptet kell keresni, hanem kést, ötletet és mintát a nyomda faragáshoz. Valójában olcsó játék nem csak hülye gyerekeknek, meg anyukáknak, hanem kreatívoknak, és bátraknak, meg bénáknak, és fejlesztésre szorulóknak is. Sokkal több ez mint szórakozás.

A kreatív gondolatok a formák kitalálásához szükségesek. A bátorság ahhoz kell, hogy kést adjunk a gyerek kezébe, (ne adj' isten a magunkéba) a bénát cizelláltabban is fogalmazhattam volna, mert hát az én gyerekeim finom motorikája nem tökéletes de így rövidebb volt, és a fejlesztés pedig ebben a tevékenységben több minden lehet. Kézügyesség, finom motorika a gyermeknek, bizalom amit anyuka tanul amikor a gyereknek kést ad a kezébe, fegyelem a gyereknek, amit a késhasználat megkövetel, a színkeverés és ecsethasználat csodás gyakorlati tudást ad. Csak megfelelő pontossággal, precizitással lesznek szépek a lenyomatok, Türelmet, és figyelmet is igényel.

Sose gondoltam a krumplinyomdára még ilyen komplexen, egyszerűen csak a játékot láttam benne, de úgy látszik végérvényesen szülővé érettem. Bár szerencsére játékos szülővé. Szóval maradjon a krumplinyomda jó játék és szórakozás, de közben gondoljatok bele, mennyire hasznos.

Készítettünk fát, autót, napot, vagy narancsot - ez nem tisztázott, csigát, csillagot, smileyt, katicát, ezt a fiúk találták ki, szívószállal lyukasztottak ki vékony krumpliszeleteket, és közben a szívószálban lévő krumplidarabokat töltényként használva boldogan fújták egymásra a kicsi krumplikat (ez a köpőcső ugye? )

Kalandra fel! Krumpli meg festék és ecset biztos van otthon. Mert játék az étel.

Egy éve: Spenótos kenyérpuding, Szilva kétféle képpen

Két éve: Duplacsokis cupcake, Rókagombás risottó pogácsa

Az ételbárok egyik legnagyobb hibája általában az, hogy csak egy fokkal jobbak a menzánál. Sablon ízek, egyen levesek, unalmas saláta variációk, ugyanaz a túlfőtt zöldség, és a desszerteknél a gyümölcsrizs-somlói-mákosguba szentháromság köszön vissza a pult mögül. De most végre értelmet nyert az ételbár kifejezés a Kölesben, mert erre az ételbárra mindez nem igaz!

Reform konyha a javából, de nem csak abban az értelemben, hogy gluténmentes ételeket főznek, hanem hogy bár eddig a nyitás óta minden héten egyszer ettem ott, még nem futottam bele ugyanabba az ételbe. Pedig állítólag volt már recept ismétlés, de nekem még nem sikerült vele találkoznom. Ma pampogtam is Ritának a tulajdonosnak, hogy megőrülök, hogy bemegyek, és mindig minden új, én pedig mindig masszív kényszert érzek minden új íz kipróbálására. Persze ennél nagyobb bajom sose legyen, de hogy lehet választani mondjuk a kölessel készült rakott cukkini, a lencsés székelykáposzta, és a kakukkfüves francia karalábéfőzelék között?

Tudom, hogy többeknek felszalad a szemöldökük egy egy ilyen fogás hallatán, de csak el kellene jutni odáig, hogy az ember megkóstolja, onnantól nem maradna sok kétsége afelől, hogy ez nem pervezió ha az ember ilyeneket eszik, hanem ízorgia, változatosság, egészség, és élvezet. Így egyben.

Hogy a ragadozók se érezzék magukat kirekesztve, gyorsan jelzem, hogy ettem már most a hetek alatt csülköt ami omlós-szaftos, karajt, ami finoman fűzerezett rozmaringos, és pont csak annyira fokhagymás volt, hogy ne utáljon a család amikor esti jóéjt puszit lehelek, ráadásul gorgonzolás körtével. Tehát nem kell aggódni, hogy csak vékony zöldségevő irodista nők lakhatnak jól a Kölesben.

A kávéjuk Illy, ami nagy nyereség, mert nem kell ebéd után még egy jó kávézót is keresni. Az ebéd utáni édességek pedig szintén megérnek egy szót. A fent említett szentháromságon túlnőve ilyeneket lehet enni: házi vaníliás karika, citromos máktorta, cukkinis csokitorta, fügés tejpite. Bármelyik jól hangzik nem?

Valamiért a legfontosabbat a végére hagytam. A Köles, egy gluténmentes ételbár, ami Magyarországon eddig az első, és ami hiánypótló volt, mert sokkal több allergiás él közöttünk, mint azt bárki hinné. Európa nagyvárosai nem nélkülözik a speciális étrendet igénylők alapos, és minőségi kiszolgálását, de nálunk ez még gyerekcipőben jár. Ám Budapest jó hely, és hogy mégjob legyen, nagy szükség volt egy ilyen helyre. A tulajdonosok nagyon komoly társadalmi szerepvállalást és gesztust is tettek ezzel az ételbár nyitással, egy olyan bizonytalan üzleti közegben, amiben igen nehéz boldogulni. Őszintén csodálom őket. Csodálom az elszántságukat, kreativitásukat, a lendületüket, remélem sokáig lesznek ilyen szeretni valók. Rita már több éve igyekszik sokak számára elérhetővé tenni az egészséges étkezéshez szükséges alapvető ismereteket, sok recepttel, és cikkel, de mostantól nem kell nekiállni otthon főzni, el lehet hozzá fáradni, és élvezni a főztjét. Eddig csak az oldalán láttam reform recptjeit, de csak ritkán adódott alkalmam enni belőlük bár akkor mindig nagyon elégedett voltam a főztjével. Őszintén mondom, néha voltak kétségeim az ízeket illetően, de mostanra minden kétségem elmúlt. Egyszer sem ettem rosszat, vagy közepeset. Csak nagyon jót, ami nagy szó, tekintettel arra, hogy kb 6 hete nyitva vannak. Egy menü 1400.-Ft, ami igazán vállalható a minőséget is figyelembe véve, azt a közhelyet meg le se akarom írni, hogy az egészség megfizethetetlen.

Lehet menni bringával, ( VII. ker. Kertész utca, a Zeneakadémia mellett) ők is azzal járnak, általában parkoló is van 50 méteren belül, el is lehet vinni az ebédet, talán már csak a házhoz szállítás hiányzik. Kóstoljátok őket akkor is, ha nem kell gluténmentesen étkeznetek. Üde változatosságot fog hozni az életetekbe. A FB oldalukon minden nap beszámolnak, hogy mit lehet ebédelni, ha valaki tutira menne. 

Gyakorlatilag olasz nudlinak is hívhatnánk, mert a tészta maga kísértetiesen egyezik a mi burgonyás főtt tésztánkkal, csak mi édesen, ők meg mi mással, mint parmezánnal és paradicsommal eszik. Helytől, tradíciótól, és alkalomtól függően változik a formája, mérete, színeés a felülete.

Ami azt illeti, én szeretem a csíkosakat, és a kicsit nagyobbakat, meg persze a színeseket is, mert ha spenótos a tészta akkor zöld, ha céklás akkor lila lesz. Mamától nemrég kaptam egy kis antik eszközt, ami a képen is szerepel, és amit nem gnocchi csíkozásra találtak ki, de én most azzal csíkoztam. Viszont ha már, amúgy is szándékoztam bemutatni, de most itt az alkalom, hogy megkérdezzem, tudja e valaki mi ez, és mire használták, használják?

Az apropó pedig tényleg az volt, hogy a fiúk szilvás gombóccal, és nudlival gyötörnek többedszer, és én már -annak ellenére, hogy sose hittem volna, kissé unom az édeset, és ettem volna valami sósat, így lett egy tányérnyi csíkos gnocchi, arrabiata szósszal, és parmezánnal. Ha lett volna itthon friss bazsalikom, akkor a képek, és az étel is tökéletes lett volna, de azért nem pusztultam bele így sem , remek volt.

Hozzávalók:

6-700g főtt (magas keményítő tartalmú) krumpli

1 tojás

1 tk só

170-200g liszt

parmezán, bors (ha csak gnocchi készül)

A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk, krumplinyomón áttörjük, és a többi hozzávalóval tésztát gyúrunk belőle. Lisztezett deszkán hengerekké gyúrjuk, felvágjuk, és formázzuk őket. Bő sós forrásban lévő vízben megfőzzük, ha feljöttek a víz tetejére, még kb 20 másodpercet főzzük, és leszűrjük, vagy szűrővel kihalásszuk őket. Én általában halászok, mert egyszerre nem szoktam sokat rakni a főzővízbe.

Friss forró paradicsomszószba öntjük, én nem szoktam összekeverni, mert így szebb a tányérokon.

A paradicsomszószhoz egy doboz darabolt hántolt paradicsomot kevés olajon megfuttatott hagymára öntünk, egy gerezd fokhagymát vágunk bele, egy chilli paprikát, és friss, vagy szárított bazsalikomot adunk hozzá, amivel alaposan átforraljuk.

Frissen reszelünk rá parmezánt, és pont úgy lehet vele halálra enni magunkat, mint a szilvás gombócból, vagy a nudliból. Ez persze nem kötelező, de még is így szokott lenni.

Egy éve: Epersügér,  Áfonyás mandulás kenyér, 

két éve: Karfiol paradicsomos krumplival, Csillag füge, 

Az a két tény biztosan állítható  babkáról, hogy eszik, és hogy Európából származik. Aztán innentől kezdve sok a bizonytalanság, például, hogy sima kelt tészta e, vagy inkább töltött, hogy van e a tetején morzsa vagy nem?

Három forrást is találtam, az egyik szerint lengyel eredetű, csavart kelt tészta, ami eredetileg töltelék nélküli volt, de valamely uralkodó panaszát enyhítették a gyümölcsös töltelékkel, hogy ne porozzék, szegény szája. Aztán van aki simán Keleteuróapának tudja be tradicionális keresztény ünnepek kötelező kellékeként, és végül a zsidó konyha meghatározó darabja, amit szintén Európából származtatnak, de az emigráló családok sajátja, ami meghódította Amerikát, és erről viszont garantáltan nem hiányozhat az édes morzsa. Na akkor most milyen is és honnan is van ez a babka nevű zseniális kalácsféle? Aki tud többet, vagy mást nyugodtan megoszthatja velünk.

Én bevallom nem tartottam szükségesnek a morzsát a tetején, ezért le is hagytam, és panaszom sem lehet, kellően édes, és finom volt így is a kész babka. Fantasztikus a töltelék, amivel akár 3 napig is friss, és élvezhető marad, mivel nem szárad ki, de ezt saját tapasztalatbók megerősíteni nem tudom, mert nem maradt csak másnapra egy kicsi, és az pontosan olyan jó volt, mint előző nap. Fantasztikus az egész, a tészta, a töltelék, és küllem nem utolsó sorban. Tiszta szívből ajánlom az elkészítését.

Hozzávalók tésztához:

380g liszt

1 ek burgonyapehely

2 ek cukor

1 tk porított élesztő

csipet só

1 szoba-hőmérsékletű tojás

170ml kéz meleg tej

1 tk vanília eszencia

30g puha vaj

Sárgabarack töltelék:

200g aszalt sárgabarack

150ml friss narancslé

100ml friss citromlé (értsd: facsart)

opcionálisan 1-2 ek cukor (nekem nem hiányzott belőle)

Sajt töltelék:

240g natúr krémsajt

2 ek cukor

1 tojás sárgája

1 tk vanília eszencia

A tészta hozzávalóit dagasztóüstbe tettem, alulra a folyékony alkotókat, rá a száraz összetevőket, a gép kidagasztotta, majd duplájára kelesztettem egy finoman kiolajozott tálban.

Eközben a barackot a lékkel feltettem és pár percig forraltam, hogy kissé beszívja a barack a nedvességet, majd összeturmixoltam. A sajtot a cukorral és a tojással alaposan összekevertem.

A megkelt tésztát kinyújtottam, kb 2-3 mm vastagra, és megkentem a kihűlt barackkal, amire pedig rákentem a sajtot, és kétfelől hosszában középre feltekertem.

A dupla csigát harmadolva egymásra lapoltam, és megcsavartam, majd alaposan kivajazott kenyérsütő formába tettem. Ismét duplájára kelesztettem, majd megkentem tojással. De beszéljenek a képek , úgy még érthetőbb lesz.

190C-ra előmelegített sütőben kb 45-50 percig sült.

Egy éve: Palacsinta lufi,  Kis kuglóf szociológia

Két éve: Polentás szilvatorta szilvaszósszal, szilvapálinkával, Paradicsom luxusebéd ,  Csípős feta mártogató 

Úgy készül mint a kőleves. Legyen a cukkini kő, a paradicsom meg a víz. Innentől kezdve viszont sok mindent lehet még hozzá-bele tenni, csak még jobb lesz tőle.

Este a vacsoraasztalnál a skacok megkérdezték, én mit ebédeltem. Azt válaszoltam, hogy paradicsomos cukkinit, mire az egyik kisded szeme felcsillant, hogy azt ő is szereti, amire meg az enyém csillant fel, hogy az nagyszerű, akkor hétvégén újra készítek ilyet, bár ebbe volt egy kis sajt is. Meg padlizsán. Meg sonka. Aztán tészta is hozzá. És pirított kenyér mellé. Erre találta Háni összegezni a mondandómat: Akkor ez most olyan volt min a kőleves. És igaza volt.

Készítettem már ilyet, vagy hasonlót, csak akkor nem volt benne cukkini, meg a tetején sonka, de igen jó volt ez a változat, és bevallom a kenyér meg a tészta azért került csak mellé, mert a tesóm is befutott délre, és hármunknak már kevés lett volna tészta, vagy kenyér nélkül. Megjegyeztem viccesen hogy szerencse, hogy nem levest készítettem, mert akkor egy bögre vizet öntöttem volna hozzá (dehogy). Na erre meg a tesóm jött azzal a sztorival az egyik kedvenc nagynénénk azt tartotta, hogy ha váratlan vendég érkezik, nem a klasszikus bögre vizet kell alkalmazni, hogy elég legyen, mert azzal mindenki rosszul jár, mivel a kaja szarabb lesz, hanem egy marha nagy erős paprikát kell alaposan összetörni benne, és elnézést kérni, hogy egy kicsit erős lett az étel, de garantáltan az is szűr annyit az étvágyon, hogy elég legyen. Szép család nem? Azért mi jól szórakoztunk ezen a beszélgetésen.

 Csak az arányok miatt: a tészta mega méretü, hüvelyk ujjnyi vastag, és annál is hosszabb.

Hozzávalók:

2 bébi cukkini

1 üveg bazsalikomos paradicsomszósz (siettem, lehet készíteni is)

1 doboz Boursin fokhagymás sajt

½ padlizsán

pár szelet feketeerdei sonka

olívaolaj

A cukkinit és a padlizsánt gyaluval vékonyra szeleteljük, előbbit hosszában, a padlizsánt karikára. Olívaolajon forró serpenyőben átforgatjuk, sózzuk, borsozzuk. Egy hőálló tálat kibélelünk a cukkinivel, majd paradicsommal befedjük, sajtot morzsolunk rá, majd egy réteg padlizsán, paradicsom, sajt, és újabb cukkini paradicsom, amit befedünk a sonkával. 200C-os sütőben összesütjük, ezalatt megfő a tészta, illetve olajjal átkent kenyeret pirítunk a serpenyőben, amit a cukkinihez adunk.

Egy éve:Őszibarack limonádé levendulával, Békebeli almáspite , 

Két éve: Céklalepény, Pörköltes szendvics - szörpös tészta: gyerekek a konyhában,

Honnan máshonnan jöhetne a firi firi, mint Bora-Boráról. És ez nem vicc. Francia Polinézia piacain, éttermeiben lépten-nyomon megtalálható ez a fánk. Kókusztejjel készül, amitől nem lesz kókusz íze, de kap egy kellemes kókuszos aromát. A helyiek is lekvárral eszik, csak trópusi lekvárokkal, mint ananász, passio gyümölcs.

Nem kel aggódni, a mi lekvárjainkkal is működik. A tésztának folyósabbnak kellett volna lenni, hogy ki lehessen nyomni nyomózsákból, de nekem keményebb lett a tészta, mint az elvárás, így képtelen voltam nyomni, viszont kénytelen voltam kanállal kiszaggatni. Miközben szaggattam, Lóránt a 7 éves forgatta a lapáttal az olajban, és hozzám ért a forró olajos holmival. Amikor jeleztem, és megkértem, hogy figyeljen, mert én éppen rakom bele a fánkokat az olajba, megkérdezte: Akkor most te főzöl, vagy én főzzek? Percekre abba maradt a fánk utánpótlás a nevetésemtől. Azért ez komoly kérdés az én konyhámba! Egyébiránt a Háni szerint ez az eddigi legjobb fánk recept.

Hozzávalók:

350 g liszt

100 g cukor, + ami a forgatáshoz kell

½ kk só

7 g szárított élesztő

80 ml meleg víz

200 ml kókusztej

olaj a sütéshez

A vízbe egy kiskanál cukrot rakunk, és az élesztőt, félre rakjuk, míg felfut. Hozzáadjuk a kókusztejet, majd a száraz anyagokat. Én kenyérsütőbe raktam dagasztani, de kézzel is ki lehet dolgozni. 3 órán át meleg helyen kelesztjük. Kábé a három, négyszeresére kelt ez idő alatt.

Ha folyós a tészta, ami nekem nem volt, akkor nyomzsákból kb 5 cm hosszú, 1.5 cm átmérőjű hengereket pottyantsunk az olajba, ha meg nem, akkor se aggodalmaskodjon senki, én se tettem, csak sajnáltam, szaggassatok kanállal kicsi gombócokat. Ha megsültek cukorba forgassuk át. ( én a magamét , de csak a magamét nem forgattam, úgy is isteni volt)

Legközelebb a vizet plusz 20ml-el, a kókusztejet meg plusz 50ml-el fogom megtoldani. Mert az biztos, hogy készül még ilyen.

Egy éve: Pecan diós barack torta,  Cukkini lasagne (ez nagy kedvencem)

Két éve: Tökéletesen omlós vajas keksz, Céklalepény  

A csokikómához vezető út biztosan ezzel van kikövezve. Nem tudom mi ütött belém, hogy ehhez a recepthez nyúltam, mert sem a csokit nem szeretem ennyire, sem a tejszínes vajas krémeket. Vagyis dehogynem tudom. Gondoltam kedvezek a skacoknak, meg háninak, és én is jól járok, mert nem eszek belőle.

Hániról. A fiúk éppen fogat mostak esti lefekvés előtt, amikor felcsendült a háni-háni a Mammamiában. Felismerték a háni szót, és Lóri megkérdezte: Anya ez ugyanaz a háni, amit apának mondasz? - Igen válaszoltam. - Akkor ez azt jelenti angolul, hogy Attila? Ennyi tehát a fordítói szabadságról, a vasárnapról. Meg a csacsikacsaládról. A Mammamiáról meg nagyon sokat tudnék mesélni, nem tudom elégszer megnézni, nem tudom elégszer meghallgatni, és amúgy is, ha Abba szól, én hamar táncolni kezdek. A Thank you for the music-nál pedig mindig azt érzem, hogy ennél szebben dal nem szólhat. Pedig anyukám zenéje kellene, hogy legyen, de ez van. Asszem többet mondtam magamról mint szoktam, de a lúdlábhoz nem sokat tudok hozzátenni. Illetve csak azt, hogy ez a recept nem az az édes cukrászdai, amihez szokva volnánk, hanem ez egy töményen keserűen csokis krém, amit a meggy íze és állaga tör csak meg.

Hozzávalók a piskótához:

3 tojás

70g cukor

70g liszt

1,5 ek kakaó

1 kk sütőpor

2 ek olaj

Csoki krémhez:

375ml tejszín

300g vaj

225g étcsoki

1 ek kakaó

1 üveg magozott meggy

150g étcsoki

1,5ek olaj

A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk az olajat, és belekeverjük a kakaós, sütőporos lisztet. Kivajazott kerek tortaformában 18C-ra előmelegített sütőben kb 15perc alatt megsütjük. Majd hagyjuk kihűlni.

A krémhez a hozzávalókat összeolvasztjuk egy lábosban, és hagyjuk kihűlni, majd habosra keverjük robotgéppel. A piskótára kenjük a krém felét. A magozott meggyet a krémre rakjuk, én kicsit bele is nyomkodtam majd a maradék krémmel befedjük, és igyekszünk egyenletesre , és vízszintesre simogatni a tetejét, mert erre jön az olvasztott csoki amit az olajjal lekeverünk. A csokiba még olvadt állapotában meggyeket rakunk, ami a szeletek közepére kerül majd.

Egy éve: Konyhai kísérletek, Karfiol pizza 

Két éve: Szilvás kelt lepény, Bazsalikomos borsós tészta

Én mindig irigylem Nigellát (a buját), vagy Jamet (a pöszefiút) amikor felver egy doboz tejszínt, és gyakorlatilag alig valamit hozzátéve kész is a desszert. Bárki utánozhatja őket, csak az a probléma, hogy nincs olyan tejszínünk, mint nekik, így a végeredmény sem lesz ugyanaz.

Kevéssé költőien tulajdonképpen értékelhetetlen, még gyakorlatiasabban megfogalmazva semmilyenek a mi tejszínünkből készített felvert habok. Arról , hogy mennyire esetleges az, hogy fel lehet e verni nem is beszélek, arról pedig végképp nem sírnék, hogy meddig marad kemény, és, hogy mit lehet belekeverni, amit elbír anélkül, hogy az állaga, a szerkezete megváltozna. A folyadékok egyenesen reménytelenek a saját tapasztalatim szerint. Hát így van az, hogy néma áhítattal szemlélem a mágusokat, amint a tejszínből, és két szem gyümölcsből desszertet rittyentenek három és fél perc alatt, ami tartalmas, szép, és egyszerűségük ellenére is igen csak vállalhatóak.

De mi a különbség tejszín és tejszín között? Természetesen a zsírtartalom. Nálunk kétféle van, a főző, és a tejszínnek hívott sima 30%-os tejszín. A főzőt, mint alapanyag én soha nem használom, nem is értem igazán a szükségességét, a normállal viszont általában csak főzni szeretek, mert igazán jó állagú és ízű habokat képtelenség belőle verni. Az angol-amerikai piac viszont sokkal többféle kategóriát ismer a teszínek piacán. Nézzük az amerikait, a zsírtartalom %-ban mérve:

Half and half (10.5–18%) italokhoz használják főleg

Light cream (18–30%)

Light Whipping cream (30–36%)

Heavy cream (36% vagy több)

És itt vannak az angolok, akik a tejszínek arisztokratái is:

Clotted cream 55%

Extra-Thick Double cream 48-50%

Double cream 48%

Whipping cream 35%

Whipped cream 35%

Sterilised cream 23%

Cream or single cream 18%

Sterilised half cream 12%

Half cream 12%

Ha valakit érdekel, hogy melyiket mire használják, itt megnézheti, ahogy azt is mizu a kanadai, japán, vagy svájci tejszín piacon. Ugye így érthető miért érzem, hogy hiányos kicsit a magyar paletta?

Az ízek és az állagok, a főzés és a sütés élménye, a végeredménnyel együtt egy egész könyvet is kitehetne valószínűleg, erre kevés ez a poszt. Mindenkit arra bíztatok viszont, hogy ha módjában áll hozzájutni ezek bármelyikéhez, ne habozzon, illetve pont hogy! Vegyen, és verjen habot, igazit, finomat, krémeste, zsírosat.

Kik kell persze ezeket is tapasztalni, hogy melyik milyen lesz. Én most egy igazán magas zsírtartalmú tejszínt teszteltem, mert tudtam, hogy pálinkát fogok keverni a tejszínbe, ami jócskán változtat az állagon. A recept hozzávalóinál azt feltételezem, hogy egy 33-35%-os tejszínt használunk, amit keményre fel lehet verni, majd a recept után leírom, hogy optimalizáltam az 50%-os tejszínt.

Hozzávalók:

400g málna

5 ek málna pálinka

3 ek vegyes (zab, rozs, búza...)pehely, de lehet csak zab is!

3 ek szeletelt mandula

350ml tejszín

2 ek méz, vagy nyírfa porcukor.

A pelyhet a mandulával megpirítjuk, félre tesszük. A málnát a fele pálinkával átforraljuk, félre tesszük. A tejszínt habbá verjük, belekeverjük mézet, és a maradék pálinkát, valamint a pirított mandula és pehely kétharmadát. Innen kezdődik a szemet gyönyörködtető rész, rész. Rétegezzük a habot, a málnát, és a maradék pirított mandulakeverékkel megszórjuk. Isteni.

Én a 200g krémhez adtam 100g tejet, ebből vertem nagyon kemény habot, és ehhez jött a pálinka, illetve az én esetemben 2 ek nyírfa porcukor. Akinek van esélye házi, vagy normális magasabb zsírtartalmú tejszínhez jutnia, az készítse el, érdemes. Akinek nem, az se szomorkodjon, nézze a jó oldalát, nem növeszti a fenekét, és pont. Az is nagy nyereség nem?

A recept ötlete kis változtatásokkal innen származik, figyeljétek csak az alcímet! Rengeteg használható, jó recept van benne, sokat könyvjelzőztem. Gino főztje igazán bejön.

Egy éve: Mexikói csokoládé reggeli, Szilvás tart tatin

Két éve: Csokis kávés keksz, Taralli 

Mert ennél szebben aligha indulhat egy iskolás napja. Kár lenne tagadni, hogy bizony vannak gyerekek és vannak felnőttek is, akik nem szeretnek vagy tudnak reggelizni otthon, mert a gyomruk még nem képes koncentrálni a reggeli befogadására. Az agyuk, és a testük nem kívánja az ételt, legfeljebb egy pohár folyadék csúszik le indulás előtt.

Nekem is van a háromból két ilyen gyerekem, egy tud csak jóízűen reggelizni, és bevallom én magam is ilyen vagyok, általában egy bögre tejeskávéval indulok el otthonról, aztán valamikor majd jöhet a szilárd étel is. Nemrégen viszont egy kevés maradék kelt tészta inspirálta kakaó, vagy kávé mellé adható igen kívánatos reggeli falatokat sikerült alkotnom, aminek nagy előnye, hogy olyan csábító, hogy képtelenség ellenállni, annyira kicsi, hogy még én is elhiszem, hogy ennyi jól fog esni, és újfent a méretére alapozva azzal a remek tulajdonsággal is bír, hogy a mélyhűtőbe téve hosszú időre be lehet tárazni előre, aztán minden reggel csak elő kell venni, és 1 perc alatt kiolvasztani.

Kelt tészta receptet itt találtok, ami szükséges lesz még az tojás a kenéshez, jégcukor a szóráshoz, és a kicsi papírkapszlik, amiben megsülnek a kicsi tésztarózsák.

A formázáshoz kb 3mm vastagra kell nyújtani a tésztát, és 16x3 centis négyszögeket vágni, amit haránt félbevágunk, így kapva egy négyszögből két háromszöget. A 3centis oldalától felsodorjuk a tésztát, és berakjuk a papírba, megkenjük, megszórjuk a cukorral, és lehet sütni. Ha ki is hűlt akkor pedig lehet fagyasztani, és igény szerinti ütembe előkapkodni onnan.

Egy éve: Barackos scone, Szőlősaláta  

Két éve:  Bőrradír a konyhából, Krémsajtos köleskrém balsamicos sült szilvával