Mit is mondhatnék? Durva cím, ugye?
Node kezdjük az elején. Egy alapvetően sütikre specializálódott oldalon olvastam egy krumplisalátáról, amire a szerzőt úgy sikerült rábeszélni, hogy egy barát a nagymamája receptjére hivatkozott, miszerint a "valaha volt legjobb krumplisaláta" néven híresült el, és azóta sem nevezik ezt másképp.
Ne várjatok őrült rafinériákat, és bonyolult hozzávalókat, egy apró trükkön múlik az egész, egy nagy adag bátorságon, valamint 3 szabad órán.
Az apró trükk a szalonna kisült zsírjában van, a bátorság ahhoz kell, hogy ugyanezt a zsírt bele merjük tenni a majonézbe, és a 3 szabad óra az evés utáni kalóriaégetéshez kell.
Hozzávalók: (2 személyre)
500 g krumpli (ez már új volt)
6 ek majonéz
2 tk dijoni mustár
1 tk citromlé
csipet cukor, só bors
2 szelet bacon
olívaolaj
snidling
brokkoli
A krumplit sós vízben megfőztem, a brokkolit pároltam. A bacont 2 ek olajon gyakorlatilag szárazra sütöttem, míg minden nedvességet elvesztett és roppant, de még nem égett meg. 6 ek majonézt (házi: tojássárga olajjal kikeverve, cseppenként) sóval, mustárral citrommal, cukorral elkevertem és hozzáadtam a bacon alól mind a 4 ek olajos zsírt. Snidlinget vágtam bele és borssal megszórtam. A még meleg krumplit beleforgattam és hozzákevertem az összetört szalonna chipseket.
Brokkolival tálaltam és ennek nem csak az az oka, hogy negatív kalóriás (hahahah), de kellett a színe, és kellett az íze is! Pompás vacsoránk kerekedett, csodás színekkel, ízekkel és illatokkal.
A brokkoliért, jár a "lovas príma" élelmiszerláncnak egy piros pont, mert ezt a típust, amikor van levél, és szár is a csomagban, nemigen kapni, pedig szép is, finom is. Ugyanígy a snidlingért is, ami nem két szál volt, hanem egy kazal, és még friss is ráadásul.
Utolsó kommentek