-Gyere igyunk Fényt! Szólított fel Csaba. -Azt nem enni szokták? Kérdeztem én. Egy pici bódéban két fiú műanyag poharaban állította elő nagyüzemi méretben a fényt. A Fény az egy ital neve, ami némi CO2-vel dúsított vodka, szódás szifonban, és valamilyen szörp amire ráeresztik. Kis kávéspoharak aljára (Szobi) szörpöt öntöttek, én bodzás, háni meg csaba málnás alapot választott, ezt elénk rakták, majd a szifonból habzó vodkát eresztettek rá,végül hangosan felszólítottak, hogy gyorsan igyuk meg a habzó, pezsgő, fényt. Már vagy 10 méterre is eltávolodtunk, de masszívan libabőrös voltam. Ragozhatnám, hogy miért, de elégedjetek meg annyival, hogy simán szar volt.
A zene...... hát jajj. persze tudtam, hogy nem nekem fognak játszani a muzsikusok, de azért mégis. A Finnlandia teraszon pl kicsit populárisabb zenék szóltak, ott riszáltak is a bikini felsős lányok, és a félmeztelen fiúk. A Burn sátorban teljes transzban szeletelt mindenki, elképesztő volt. Állítólag az Axe pavilon szivacsos lányokkal stoppolta a nyáladzó tömeget. Mielőtt bárki félreértené, nem a lányok agya volt szivacsos, vagy netán a szivacsokéval egyenlő a képességük, hanem bikiniben habzó szivaccsal mosták a férfitesteket. Sajnos ezt sötétben már nem csinálták, pedig megnéztem volna, amint a sátras fiuk, tegnapi gatyában odaállnak és lecspatják magukat, majd átveszik a tisztát, és immár frissen és illatosan kényelmesen elsétálnak csajozni.
Vissza az italokhoz: A vip részlegen ittunk egy Mojitot, ez klassz üvegnek tűnő müa. pohárban volt, normális és gusztusos. Az ital maga se jó se rossz. A Fény volt a következő de ezt már summáztam egy "simán szar" minősítéssel. Már csak egy ital volt hátra amit én ittam, az pedig a bor utcában. Egy helyen voltak csak bikinis lányok. Ez sokat elárult a helyről, mert mindenhol máshol legalább annyira komolyan vették a magukat, hogy nem kellett 4 mell ahoz, hogy bort tudjanak eladni. Persze itt nem bort akartak eladni. Szerintem korektebb lett volna kiírni, hogy tablettás folyó vagy palackozott ital, de ezt nem merték. Ide kimondott ajánlásra mentünk: "Sose ittatok még ilyen szar bort, tablettás, de palackból." Ne tévesszen meg a dugó senkit, valóban így van, a palackozás még itt sem garancia. Csak annyit a pincéről, hogy az olajháromszög metszésében helyezkedik el a csodás termővidék, ahol az alföldi hagyományokat követve készül a szőlőt sosem látott nedü. Amit nem kóstoltam meg, az az Erika szerint csalamádés, vagy mustáros, szerintem horgász beetető csalis, vagy tejfölös műa. vödörben árult ital volt. A Finlandia még piros világító gömböket is tett bele, ami jó ötlet volt, mert fejlámpa helyett kitűnően funkcionált, de meglehetősen gusztustalan volt a vödrös italozás.
Ételek: Lángossal kezdtünk. Kár volt. Hideg lángos, liszetes-vizes tejföllel sós gumisajttal. A következő egy óriás hamburger. Hideg, csalamádés, a gyerekkorom hamburger illatát hozta, de száraz buci, hideg hús, inkább ezt sem kellett volna. Találtunk egy sajtpultot is, ez teljesen rendben volt, bár azt nem értem az ANTSZ hogy nem vette észre azt a rengeteg rovart és bogarat, ami kívül és belül egyaránt zizegett a pultokban. Viszont itt minden finom volt, friss meleg kenyeret is kaptunk a sajtokhoz, de iszonyúan drága volt. Volt két halas érdekeltség, de a pult (éppen) nagyon üres volt, és nem mertem a melegben nagyon halazni, voltak óriás palacsinták, de édesben csak nutellás, esetleg nutellás banános, na ez csak ha revolvert szorítanak a homlokomhoz.
Az árakról : fájdalmasan sokba kerül egy itt eltöltött nap, és nem csak azért, amennyit fizetni kell érte, hanem azért is, amit az ember kap. Ez persze lehet, hogy csak nekem nincs arányban, mert ha innék sört, az pl megfizethető és jó hiszen a főtámogató neve garanciát jelent, valamint ha szertenén a Sound zenéjét, még táncoltam is volna amitől ugye mindjárt jobb az embernek.
A VIP jegy leginkább értékelhető előnye volt, hogy nem kellett belépéskor sorbaállni, valamint az angol wc papírral, és kézmosási lehetőséggel a toitoi dobozok helyett, valamint az egy főre jutó ismertségi mutató sem volt rossz, bár a mi kis társaságunk rontott rajta némiképp.
Hazafelé a helyi BKV menetrend szerinti járatával mentünk a szállásunkra, ahova felszállva olyan masszív hagyma szagba ütköztem, hogy nem tudtam megállni szó nélkül. Két fiúcska le is bukott a kuncogásuk miatt! Tényleg volt a bor utcában lilahagymás zsíroskenyér is! A busz klimatizált volt, az éjszaka hűvőse tódult be a nyitott ablakokon, kellemes volt.
Szombat reggel 8-kor csörgött az óránk, és gyors készülődés után egy nagyszerű reggelit költöttünk el Siófok belvárosának egyik éttermében. Ez sokkal jobb volt mint a Sound, De nagyon örülök, hogy végre volt alkalmam meggyőződni róla, nem maradtam le semmiről, hogy eddig nem voltam a Balaton Soundon.
Végül 3 pozítív tapasztalat: Nem láttam önmagukból kifordult részeg vagy narkós tömegeket. Nem voltak annyira sokan, hogy elviselhetelen lett volna. Ketten löktek meg, vagy öntöttek rám valamit, de mindketten nagyon illedelmesen és őszintén bocsánatot kértek.
Öreg vagyok, fárdat vagyok, és háromszoros anyuka vagyok. Nem az én terepem, bár mindettől függetlenül jól éreztem magam, csak kívülállónak.
Holnaptól újra élezem a konyhámat, és kottázom a műveimet, csokoládébarnán, jókedvűen.
Utolsó kommentek