Az újév azt hozta nekem, hogy állítólag egy élettel kevesebbet kell lehúznom itt a földön, mert akkora jót cselekedtem: mondta nekem a balesetet szenvedett nagymama lánya, mert a mamáról, és az unokáról is gondoskodtam, ami szerintük ebben a világban kész csoda.
Ezen eltűnődtem. Mert annyi tervem van még, és biztos nem lesz lehetőségem mindent véghez vinni., tehát kellene még vagy egy-két lehetőség. De összezavarodtam.
Legyek rosszabb, vagy igyekezzek jobban hogy mindenre legyen időm. Magam sem tudom mi lenne az üdvözítő. Mármint nem e közül a kettő közül, hanem úgy általában. Nem fogadtam meg semmit az újév beköszöntével, és nem azért, mert nem lenne mit, hanem azért mert nem szoktam, és mert nem hiszem, hogy a kampányígéretekből túl sok minden valóra válik. Így állok 2012 előtt.
Erre tekintettel azon sem változtatnék, hogy süssek főzzek fotózzak. Az ütemet nem biztos, hogy fogom tudni tartani, de igyekszem majd mindenesetre, úgyhogy most jöhet a recept.
Hozzávalók:
50g Philadelphia sajt
2 ek reszelt Parmezán
1 ek petrezselyem
2 ek erős zöldpaprika
olívaolaj, bors
2 ek Panko morzsa
A krémsajtba kevertem a parmezánt, a paprikát, a petrezselymet amit apróra vágtam Borsoztam, majd diónyi golyókat vettem ki belőle, és a világhíres Panko morzsába forgattam, viszont abba jó alaposan, hogy minél jobban befedje a sajtot. Olívaolajjal befújtam, és grill alá tettem.
Friss salátára tettem, amikor megpirult a morzsa. Gyors volt, egyszerű, finom, és könnyű. Ha valakit zavar, hogy kissé ellapulnak a golyók, lehet morzsa - tojás - morzsa sorrenddel forgatni, és akkor valószínűleg már elbírja a golyókat a morzsa. Nekem elég volt ennyi ropogósság, és a forma sem zavart.
Érdekes, hogy a Panko bread crumb keresésre feldobott a google egy Wikipedia találatot, ahol a szó etimológiájára is kitér. Amúgy a morzsa szuper ropoósságáról híres, és a Culinarisban biztosan kapható, illetve egyéb Ázsia témában otthon levő szaküzletekben.
Utolsó kommentek