Vagyis a bejgli húsvéti változata. Tekintse mindenki bizalmas információnak, de én karácsonykor is szoktam néhány kiflit készíteni, mert az arányok (tészta–töltelék) miatt más lesz a végeredmény, és nemcsak kívül, ízre is.
Még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy melyiket szeretem jobban, a diósat, vagy a mákosat. Talán attól függ, hogy melyik töltelék sikerül jobban. Ami viszont biztos, hogy a mákosba soha, csakis a diósba szoktam mazsolát tenni. Arra már nem emlékszem, hogy ez már az én konyhám szokása, vagy anyukám is így csinálta e. A mostani egy kicsit száraznak tűnt rögtön sütés után, amikor szinte langyosan a (barát)nők megkóstolták, de kaptak hozzá kávét, ami köztudomásúlag kilométeres körzeten belül nálam a legjobb, így nem porzott a szájuk, és szemet hunytak efelett a kis hiányosság felett, de két nap múlva már tökéletes volt, elmúlt a szárazsága, amiből az a tanulság vonható le, hogy össze kell érnie. Ezt persze eddig is tudtam, de így szépen levezettem, hogy mindenki tudja.
A receptet nagyon régóta ugyanazt használom, történetesen Varga Gáborét, nekem ez fekszik a legjobban.
Nem szeretném bemásolni, mert... úgyhogy inkább inkább csak idelinkelem. Nem nevet, ez komoly dolog.
Hozzávalók, és az útmutató az elkészítéshez itt.
A formázása természetesen más lesz, mint a bejglié, itt téglalapokat kell vágni (9x12cm), és arra kenni a tölteléket, amit felsodrunk, és kiflivé kunkorítunk.
A továbbiakban ugyanúgy pihentetjük, kenjük, sütjük. A sütési időt is kicsit több mint a felére érdemes venni, mert a kiflik hamarabb átsülnek mint a bejgli rudak.
Most nem kell annyira elérzékenyülni a bejgli illattól mint karácsonykor, javaslom inkább legalább az egyik orrlyukat meghagyni a tavasz virágillatának beszippantására.
A kifliket pár nappal az esedékes fogyasztás előtt el lehet készíteni, így marad idő a kalácsot frissen megsütni.
Luca miatt került repedt kifli a fotóra, mert szerinte megvan ennek is a maga bája.
Egy éve: Eper-mango sorbet
Utolsó kommentek