A retro jegyében ugrik ma fel ez a recept, és bevallom magam sem tudom hányadán állok vele. Régen igazán szerettem, ma már elmúlt a rajongásom, de ha ott, van nem tudok leállni róla, és minden alkalommal megállapítom, hogy mégis szeretem valamilyen furcsa oknál fogva, pedig elég messzire kerülök mindenféle édes kókusz holmit.

Ha állni hagyjuk egy napot összeérik, visszapuhul, meghálálja a türelmet. Összességébe véve tehát két hét várakozás után úgy döntöttem, mégis megkapja a belépőjét. Mondjuk nem VIP, de itt van! (még az októberi képekhez menetttem, a nap is másképp sütött ugye? )Amúgy pedig, ne játszatok vele úgy mint mi, sima kis golyókat javaslok, mert a többi , illetve bármi más könnyebben kiszárad sütés közben. Még egy valami megfontolandó, szaloncukornak formázni, mert úgyis kap csokibevonatot, és simán rendben van szaloncukorként is.

Hozzávalók:

100g marcipán

1 tojásfehérje

100g kókuszreszelék

40g porcukor

½ citrom leve

1 citrom héja

étcsoki

Késes mixerben a marcipánt a tojást és a cukrot összemixeltem egyneműre, és hozzáadtam a többi hozzávalót. A formákról már esett szó, de vagy golyó, vagy szaloncukorhasáb amit én javaslok.

175C-ra előmelegített sütőben kb 10-12 perc alatt megsül. Csokifürdővel kedveskedjünk nekik, és magunknak is.

Kellemes darabja lehet egy aprósüteményes tányérnak az ünnepek alatt, és ajándékba is adható, sokáig eláll, felhasználás előtt pár nappal érdemes elkészíteni.

Végül pedig egy valami egészen más. Úgy érzem magam, mint vizsgaidőszakban, megpusztulok a betűkért, de nem leütni, hanem olvasni szeretnék, ráadásul nem ételekről, hanem egy egybefüggü jó történetre, egy klassz regényre vágyom. Szerencsére megtaláltam, már csak olvasnom kellene. Ez is megvan, de nem tudok többet olvasni egyszerre 15 oldalnál.  Vagy ennyi időt tudik szakítani, vagy ennyiidő alatt alszom el az ágyban. Ehh. Pedig a könyvem nagyon jó.