Jamie Oliver Anglia Don Quoijoteja, és ezt most már én is teljes mell szélességgel vállalom. Ennyi készétel hűtőt soha sehol nem láttam még, mint Angliában. Konkrétan egy Tesco pékáru részlege 6 sorból állt, ebből egy volt a friss, a maradék 5 sor pedig a tartós kenyérfélék és finompékáruké.
Tornyos Tesco. Vicces nem?
A hűtőpultok 3/4 része nem nyers alap élelmiszereket tartalmazott, hanem szintén készételeket. 1 sor pizza, 1 sor szendvics, 1 sor vega meleg készétel, 2 sor húsos meleg készétel 1 sor süti-torta-krémek.
Ez már összesen 12 sor, és ez kb a tesco élelmiszer részének a felét kitette. Az ezzel szemben lévő sorokból 1,5 virág, 2,5 zöldség, 1 sütés alapélelmiszer, 2 mártások szószok, 1 fűszerek, 1 száraz tészták-kész tészták, 1 kekszek-cukrok, 1 teák-kévék.
Ami szembetűnő, hogy a zöldség és virág részleg a mieninkhez képest rendkívül gazdag. Hentespult nincs, csak csomagolt húsok vannak. A hentesek persze vannak, de azok sokkal drágábbak, és itt jön újra olivér, aki szerint a Tescok és társai mind boldogtalan állatok húsait árulják. Persze boldog állatok neveléséhez több pénz kell, így az többe is kerül. No nem a vad vagy fültölc lazacra gondol, hanem a csirkére és négylábú barátaira. Hogy méginkább vergődjenek angol barátaink, a készételek csapdájában, a Tesco igen okosan szinte minden második készételt akciós áron ad, vagy kategoriákat állít, és csak annyit mond, hogy minden piros szószos kajából 3-at ad 2 királynőért , vagy minden tészaétel ből 4-et 2 királynőért, és így biztos talál magának kedvenc piros szószost, vagy fincsi tésztát. A munkásnegyedek egyszerű nyelvét beszélik.
A hentesnek viszont vannak susages, azaz kolbászai, amit előszeretettel grilleznek és a választék óriási. Mindennel ízesítik, olyan mint a sörük. Van fehér, barna, cideres, fahéjas, fűszeres...Amúgy is szoros összefüggés van a sör és a kolbász között. Minden kocsmában van sör, van kolbász, és a kettő együtt is. Balázs gyomra ultrabrutál, az előző napi megmaradt barnasörös grillezett kolbászt mikróban melegítve tolta reggel nyolckor. Mindenki menekült a konyhából, a szag miatt. Állot sörszag állott kolbász szaggal. Leírhatatlan élmény.
A Waitroseban viszont kettővel előttünk járnak. A regisztrált klubtagok a shop bejáratánál felmarkolnak egy kódolvasót ami akkora mint egy telefonkagyló, és amit a kosárba rak emberünk, azt lepittyenti a kagylóval, persze személyazonosítás után, majd ha befejezte a shopit lezárja a műveletet, és kisétál az áruházból. Kp nem kell hozzá, kosár igen, senki nem feltételezi, hogy többet rakott be a kosárba mint amit lepittyentett a kagylóval. Ha nem találod a zsemlemorzsát, és odamész az első alkalmazotthoz, nem azt mondja, hogy valahol a 9-es sorban, hanem elkisér, és leveszi polcról, majd a kezedbe adja, és közben mosolyog. Ha jól tudom, a Waitrose alkalmazottak mind tulajdonosok is egyben. Talán ez is segít magukénak érezni a munkahelyüket.
A zöldségpultok irígylésre méltóak. Afűszerpolcoktól lemegy hídba az ember, friss csokrok, dúsak, és üdék. Nem 3 kapor, vagy 2 szál menta jelent egy csokrot, a csokor az csokor, akár 10 szál rózsához is elég lenne a menta akkora csokorban van, de ezt nem ajánlom amúgy, mert elnyomja virág illatát.
A fish and chip ugye az angolok gulyás levese. Mindenki eszi. Kevéssé húz szét, mint a mi levesünk, nincs akkora különbség közöttük, pl senki nem rak mellé galuskát, de azért ott is vannak különbségek. A krumplit van ahol csak sütik, van ahol főzik és sütik, van ahol párolják és sütik, a hal bundája szintén sokféle. könnyebb, vastagabb, ropogósabb, vagy olajosabb.A borsó és az uborkás mayo nem hiányozhat sehol, a különbség az annyi, hogy egyszerű borsó, vagy esetleg püré kerül mellé.
Rosszat sehol nem ettünk. Viszont állandóan mindenki eszik. A cukorkaboltok lépten nyomon szembe jönnek. Durva kirakatokat látni. Dupla ablak full cukorkával. Orálisan fixáltak.
Sör, pohár, cukorka vagy hal van a szájukban. Voltunk egy kisvárosi elit teázóban, Évi szerint oda járnak a környék előkelő nyugdíjas hölgyei . Belépéskor 3 óriás ikon figyelmeztet, hogy a mobil nem kívánatos eszköz, zavarja a teázó hölgyeket, úgyhogy mindenki kapcsolja ki. Tényleg rémisztő lenne a finom suttogásban amikor megszólalna a trainspotting kedvelt melódiája. Kicsit olyan mint egy benzinkút, a kannák sorban sorakoznak, a kiszolgálók meg folyton töltenek, és mindenki teli kéri. Azért azt viszont kényelmesen, lassan, és szép ruhában.
Az említett teázóban a kévá saját pörkölésű volt, és bátran kijelenthetem, hogy soha nem ittam még ennyire füstös ízű kávét. Nem volt finom, de annyira meglepett a a kormosra sikerült pörkölés, hogy kiváncsian kortyoltam. Az előkelőségükröl még annyit, hogy egy másik nap futtában szerettem volna elvinni egy kávét, de azt mondták azt nem lehet. Mondtam, ok, akkor a pultnál meginnék egyet. Erre annyira rácsodálkoztak, mintha egy kórházban a nővérpulthoz szaladtam volna, egy intravénás fejfájáscsillapítóért, amit gyorsan állva szerettem volna lehajtani. Azt pedig nem lehet, csak a bentfekvők kaphatnak, pizsiben. Itt meg a kényelmesen űcsőrgők pink kosztünkabátban. Hát bocsi. Bezzeg szemben a kocsmábban nem válogatttak, kaptam illyt, állva mint a lovak, és a pultnál mintha egy éltmentő barack lenne legurítottam gyorsan, és majdnem annyira élveztem, mint egy alkesz a barackot ami jár neki már du.5-kor. Mindenki rám várt odakinn, siettem.
És ha már kocsma! Jártunk egy sörfőzdében az nagyon izgalmas volt, talán azért mert az idegenvezetőnk remek, pompás, és izgalmas előadást tartott. Erről jövő héten külön beszámolok képekkel. Elöljáróban csak annyit, hogy ha csak megkóstolok egy sört pici kortyal is, durván libabőrős leszek, és kiráz a hideg. Nem volt könnyű na!
Most pedig csak pillanatok következnek, hogy legyen a mai posztban valami szép is.
Utolsó kommentek