Legalábbis az átlagos sütikhez képest mindenképpen az, mert gyakorlatilag édességet csak a töktől és a banántól kap, mivel összesen 1 evőkanálnyi nádcukor van benne. Vaj szintén  csak mértékkel van benne a nedvességet és a szaftosságot szintén a gyümölcsöktől kapja.

Valójában kenyérnek szerettem volna megsütni, de megláttam ezeket a fehér, és barna gyönyörűséges muffin papírokat, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy inkább muffin legyen belőle. Bár ne tettem volna, illetve igen mert így mindenki tanulhat ebből az esetből. A papír ugyanis csak első ránézésre szép. Sőt, talán másodikra is, de amikor állt egy-két órát a muffint ölelve, akkor a zsiradékot magába szívja, ami szépen gallérként kúszik a süti fölé a papíron . Na ez viszont nagyon csúffá teszi az amúgy tetszetős csinos papírt. Érdekes, hogy a sima rakott papír mennyivel tökéletesebb. Pedig annyira tetszett, és úgy megörültem neki.

Hozzávalók:

100g vaj

220g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt

2 tk sütőpor

csipet sütőpor

60g nádcukor (ez nem egy kanál, de én fél adagot készítettem, és az annyi volt)

1 tojás

120ml tökpüré

1 banán

60ml tej

100g dió

pici só

fahéj, szegfűszeg, gyömbér (összesen ½ tk)

A tököt kockára vágtam, és pároló edényben gőz fölött puhára pároltam. A vajat a cukorral habosra keverjük, és hozzáadjuk a tojást. A banánt és a tököt villával összetörjük, és a vajhoz keverjük. Most az összekevert szárazanyagok a fűszerekkel, végül a tej, és durvára vágott dió. Tegyük a papír formákba a tésztát.180C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt készre sül. 24 db lesz belőle.

Nem lesz édes, de pont ez benne a jó. Lóri egészen addig ette, amíg el nem mondtam neki hogy tök van benne. Érdekes, hogy még mindig fejben dől el, hogy szeret e valamit, nem lehet csk és kizárólag az ízzel meggyőzni, de ő legalább mindent megkóstol Vince erre sem veszi a fáradtságot.