Eltűnődtem, hogy mi lesz, ha a sütőm javíthatatlan, és itt maradok az ünnepekre a konyha egyik legfontosabb eszköze nélkül. Próbáltam összerakni fejben egy sütő nélküli menüt. Még csak a desszertnél tartottam, amikor kiderült, van alkatrész, a sütő működik. Hurrá!
Imádlak háni! Meg a következő mondatért is: Azért próbáld ki előtte. Légy óvatos.
Oké. Mégis hogy? Lehet, hogy plusz húsz fokról indul a nulla, vagy mit csintalankodott? Még nem tudom, de csütörtökön bejgli gyárrá változok, és majd kiderül.
A kávés desszert az angliai jegyzeteimből került elő, ahonnan az amaretti torta is jött. Bár igazán kávé fanatikus vagyok, egy valamit nem szeretek, az édes kávét, és ez nekem az lett, de a probléma megoldható, ha kevesebb kávét teszünk bele, és nem lesz ennyire domináns a kávé íze, akkor azt hiszem kicsit könnyebb és simulékonyabb lenne az íze. Aki szereti az édes kávét, az szeretni fogja így is.
Hozzávalók:
60ml espresso (szerintem 30ml elég)
60g cukor
50g étcsokoládé
100g mascarpone
A kávét a cukorral sziruppá főzzük, ez kb 2-3 perc. Levesszük a tűzről, és a csokit felolvasztjuk benne. Hűlni hagyjuk, és a mikor már langyos, kiskanalanként elkezdjük belekeverni a mascarponét
kézi mixer segítségével. Ha kész, kávéscsészékbe tálalhatjuk, kevés kakaóval meg lehet szórni. Szerintem egy félig felvert kissé folyós tejszínnel meglocsolva is nagyszerű, de akkor gyónni és tornázni is kell utána, tejszín nélkül csak másfél óra tornával lehet bocsánatot nyerni a a gasztrobűnért.
Utolsó kommentek