Minden ételre igaz hogy a jó minőségű alapanyagokon keresztül vezet hozzájuk az út, de ilyenkor remélnünk kell azt is, hogy a jó anyagokhoz jó technológia, tudás, eszköz ízlés, időzítés...is párosul, hogy az ízvilág végül tökéletes legyen. Vannak azonban ritka kivételek.

Ilyenkor semmi egyébre nincs szükség, csak a jó alapanyagra, merthogy nem kell főzni, sütni, formázni, vagy bármiféle receptúrát követni, simán egy deszkára kell pakolni az alapanyagokat, és mártani, bekapni, enni nyelni. A következő teendő a mosogatás lesz.

A magam részéről azért is szeretem ezt a megoldást, mert a kenyéren, vagy baguetten kívül mindig minden van itthon. Azt pedig kisebb-nagyobb áldozatok árán mindig sikerül hazafelé felmarkolni valahol.

Amire még szükség van, az az olívaolaj, és a balzsamecet. Mindkettőből egy jobbféle. Ezt a kettőt csak össze kell önteni, a baguettet mellérakni. Na ez mindenkinek megy. Szerencsére a kenyér szeletelésével sem kell bajlódni, ugyanis az olaj és a balzsamecet nem keveredik egymással, így a nagy és nem egyenes felület jobban felszívja a két folyékony anyagot.

Annyira de annyira finom, hogy erre csak rászokni lehet, leszokni róla soha.

Vendégbarát éttermekben ez a fogás az ételek megérkezéséig a korgó hasak csillapítását hivatott szolgálni, de ezzel a gesztussal jelzik a szíveslátást is. Én mindig örömmel veszem, ha ilyet látok az asztalon, de nagy önuralom kell, hogy ne nyúljak hozzá, mert akkor aztán alig jut hely annak, amit nagy gonddal választottan magamnak.

Hozzávalók:

balzsamecet

olíva olaj (extraszűz)

baguette

Ha vacsorára esszük, és mindig teszek a tányérra paradicsomot is, mert úgy lesz teljes a kép, és a tápanyagbevitel. Ez az utolsó mondat csak azért kellett, hogy leszálljak a gasztrofellegekből.