A legnagyobb baja ennek a kiflinek, hogy ha egyszer elkezded sütni, minden héten egyszer sütni fogod azután. Persze hétvégén ez nem nagy áldozat, mert amíg az ebéd fő ez is megvan. A kenyérsütő dagasztó programja persze sokat egyszerűsít az egész folyamaton.
Az eredetije, ha minden igaz Limarától származik, de mintha ott sörkifliként szerepelt volna, és sós változatban. Mivel a srácok nem szeretik a magokat a kiflin (illetve csak egy) így módosítottam és, nem sós, hanem inkább egy semleges, vagy inkább édeskés kifli lett belőle, és ezt még tudtam fokozni a jégcukros szórással. A tesóm perverz módon a meggyleveshez kalácsot szokott enni, ez a kifli tökéletesen alkalmas annak kiváltására. A hétvégi vendégeink (barátaink) is azonnal rázizzentek, pedig ezek „csak” kiflik. Ott volt a konyhapulton, és amikor meglátták, kérdezés után üresen ették. Szerintem ez mindent elmond, ha egy tepsi kifli üresen elfogy egy pillanat alatt.
Néhány szó az élesztőről. Van különbség az élesztő, és a porélesztő között. Ennél a kiflinél fontos, hogy friss élesztőt használjunk, és futtassuk is föl. A nagymamámtól azt tanultam, hogy minden kelt tésztát az élesztő felfuttatásával kezdjük. Ennek két oka is van: az egyik, hogy időbe telik, míg az élesztő elkezd dolgozni, és felfut a folyadékban. Ezalatt mindent elő lehet készíteni, másrészt pedig látszik, hogy az élesztő „él”-e, azaz úgy viselkedik, ahogy kell, vagy esetleg bedöglött megszáradt, elöregedett. Muszáj látni, hogy tényleg működik-e, mert ha nem, akkor lehet helyette másikat használni, és nem minden hozzávalót kell kidobni, esetleg egy elkészült tepsi kiflit, csak annyi tejet amennyiben felfuttattuk, illetve magát az élesztőt. Ha az élesztőt nem találjuk elég frissnek és intenzívnek, ne készítsünk belőle kelt tésztát. Érdemes megfogadni a tanácsot, ez a záloga a jó kelt tésztáknak. Az élesztő akkor indul be, ha a folyadékban (tej, vagy víz) van cukor is. Így legyen szó bármilyen tésztáról, egy mokkáskanálnyi cukor mindenképpen lesz benne. A cukron kívül a folyadék hőmérsékletére is oda kell figyelni. Ha hideg, nem akaródzik beindulni az élesztőgombáknak. Ha forró, akkor sem, csak az visszafordíthatatlan folyamat, a forrázással megöljük őket. Én mindig kortyolok a tejből, ha kellemes, langyosnál kicsivel melegebbnek érzem, akkor belerakom a cukrot, és belemorzsolom az élesztőt. Majd várok, amíg az élesztő hatalmasra púposodik a bögrében. Éppen ezért mindig akkora pohárba rakom a tejet, amibe az adott mennyiség csak a pohár feléig ér, a többi hely a felfutott élesztőnek kell majd. Ha az élesztő már régebbi,vagy rosszul csomagoltuk vissza, és levegő érte, így van egy keményebb, repedezett réteg kívül, akkor sem biztos, hogy rossz. Ilyenkor vágjuk le a szélét, és a belseje még használható, pláne ha a meleg cukros tejben beindul.
Élesztődoktor tanácsait olvashattátok.
Hozzávalók:
500g kenyérliszt
25g friss élesztő
350ml tej
150ml olaj
1 csapott kk só
2 ek cukor
Futtassuk fel az élesztőt a langyos tejben, egy kiskanálnyi cukorral. A lisztet a maradék cukorral, sóval keverjük össze, és a dagasztóüst aljába öntsük bele az olajat, a felfutott élesztős tejet, évégül a lisztet. Hagyjuk, hogy a gép alaposan megdagassza. Utána kelesszük a duplájára. Ez kb. 45-60 perc, a hőmérséklet függvényében. Ha gép nélkül dagasztunk, akkor a lényeg az lenne, hogy a tészta nagyos sima, és nagyon rugalmas kell, hogy legyen mire végzünk, ez kézzel kb. 20 perc, kézi mixerrel is 15 legalább.
Ha megkelt a tészta, nyújtsuk ki 50cm átmérőjű kör alakra. Ezt vágjuk fel 12 cikkre. A cikkeket csavarjuk fel, és tegyük kivajazott tepsibe, vagy sütőpapírral béleltbe. Most újabb kelesztés következik, szintén duplájára. Mielőtt sütőbe rakjuk, spricceljük meg vízzel a kifliket, és ha szeretnénk, szórjuk meg jégcukorral.
200C-ra előmelegített vízzel spriccelt párásított sütőbe tegyük a kifliket, és kb. 20 perc alatt süssük készre.
Utolsó kommentek