A koktélok „Ranschburg Jenője” válaszol 1938-ban az Otthonunk hasábjain az oktondi háziasszonynak, hogy kell-e, illendő-e, és érdemes-e koktélpartit adni, vagy van e praktikusabb megoldása a vendéglátásnak. Hűsöljetek egy koktéllal és véleményezzétek bátran.
Kedves Asszonyom!
Nagyon örülök a levélnek, mert alkalmat ad arra, hogy elmondjam a véleményemet egy divatos áramlatról, amelynek nálunk semmi gyökere, multja sem volt, de amit különösen félénkebb és idegent tisztelő háziasszonyaink erőteljesen kezdenek utánozni.
Mi a koktélparti? Meghatározott időre való meghívás, amely a meghívásban említett, meghatározott ideig tart. Mondjuk délután 5-7-ig. És ez a nagy vonzóereje, ezzel csalja meg az embereket! Ugyanis a mai fáradt, elfoglalt, még társadalmi életét is robotszerűen űző ember örül, ha pontosan tudja, mennyi ideig maradnak a vendégei vagy mennyi ideig kell maradnia vendégül. Utána még egy két „program” kitelik a nap 24 órájából!
Mit adunk vendégeinknek koktél-meghíváson? Elsősorban koktélt. Legalább kétfélét, apró sós süteményt, szendvics-falatot (ez már igen bőséges!), vékonyra vágott, zsírban sült burgonyaszeleteket jól megsózva, sós pörkölt mandulát. Szóval csupa olyasmit, ami a szomjúságot, tehát az italos kedvet fokozza.
Ez így, elsorolva, igen olcsónak látszik és mindenesetre kevesebb fáradságot okoz a beszerzése, előállítása mint a rendes uzsonnáé, teáé! És a mai, a táplálék csökkentésére vonatkozó iránynak igen megfelel!
Csakhogy! A koktélhez nem csak gyümölcslé, de igen erős és drága italok kellenek, mégpedig többféle és sok. Azonkívül kell a „mixer”, italkeverő, aki hivatásos és többnyire drága órabérért dolgozó szakértő. Amit tehát az ennivalón megtakarítunk, kétszeresen ráfizetjük az italokra és az előállításukra, nem szólva arról a nehézségről, amit például vidéken a feltétlenül és bőségesen szükséges jég beszerzése okoz! De még nagyvárosban is! És nem szólva arról, milyen mérhetetlenül egészségtelenek ezek az erős italok! Lehet, hogy más éghajlat alatt nem árt ennyire, de ott sem lehet egészséges, mint ahogy a szeszes italnak ezek a pálinkafajtái sohasem fokozzák az egészséget. Még akkor sem, ha rendes étkezés közben vagy pihenés előtt isszuk. Hát még így, jóformán üres gyomorra, jegesen, ami maga méreg és sietve, gyorsan, mert hiszen rövid az idő!
Tehát a híres és sokat dícsért, majmolt koktél-meghívásoknak egyetlen létjogosultságuk van csupán: divat!
De ahogy a mi úriasszonyainkban van elég önállóság és izlés ahhoz, hogy a túlságosan rövid, túlzottan szűk vagy más részleteiben izléstelen ruhadivatoknak ellenálljon, úgy legyen erő bennük, hogy ezt a káros divatot terjedésében megakadályozzák!
Hívja csak meg ön ezután is a vendégeit egy csésze finom kávéra, amihez elegendő a finom, könnyű, omlós kalács, hívja meg teára, amihez néhány egyszerű kis süteményt ád, vagy feketére, amihez elegendő egy-két harapás sütemény és gyümölcs. Adjon a fiataloknak finom gyümölcsös italokat vagy könnyű magyar bort ásványvízzel – ebből is a magyar források adják a legjavát – és higyje el, volt olyan előkelő, csak okosabb, mint divatot utánzó barátnői.
És ha a felsoroltakat nem is lehet állva, futva elfogyasztani, hanem leülünk hozzá, a sokféle asszonyi munka után megpihenni, elbeszélgetni, az életet, gyermeknevelés, művészet, de meg a háztartásunk kérdéseit is megvitatni, lehet, hogy nem voltunk olyan „nagyvilágiak”, de okosak, józanok, emberebbek voltunk!
Amihez mindig szívesen nyújt segédkezet:
az Otthonunk.
(1938. Április)
Egy éve: birs macaroon, meggyes gombóc
Utolsó kommentek