Tartozom, régóta. A legrosszabb benne, hogy időről időre felteszik többen a kérdést, hogy túl estem e már rajta, és mikor fogok végre. A válaszom mindig ugyanaz: ...jajj tudom, megígértem, de még nem. Be kellene mutatkoznom, és meg kellene mutatnom az arcom, de bevallom jólesik arctalannak lenni.

Sokáig semmiféle késztetést nem éreztem erre, és nem is terveztem, hogy kibújok a csigaházból. Minek? Aztán nemrég megismertem valakit, aki csak olvasott eddig, de személyesen nem ismert. Az első mondata után éreztem, hogy tényleg arcot kell tennem a receptek mögé. Az első mondat így hangzott: Hú, nem ilyennek képzeltelek. ...Sokkal inkább egy ősanyának.

Aztán a mondatok csak még súlyosabbak lettek, kiderült, hogy élőben vállalkozó feleségnek látszom. Nem is tudom melyik a jobb, vagy a rosszabb, legjobb tudomásom szerint egyik csoportba sem tartozok

Én tudom ki vagyok, és ez majdnem elég, de hogy ne csak sejteni lehessen ki van a blog mögött bemutatkozok.

Forgács Melinda vagyok. A hivatalos, engem körülvevő számok: 37 éves vagyok, testtömegindexem 23,05 de ha magassarkút veszek, ez sokkal jobb is tud lenni. (Látványra is sokat jelent.) 3 fiú anyukája vagyok, egy 15, és két 6 éves ikerfiúé. Háni a férjem, őt sokat emlegetem, és az Ő arcát is megmutatom, mert legalább annyira blog része, mint én. A fiúk is, csak őket nem mutatom meg , mert kiskorúak, és nem kértem a beleegyezésüket, most meg már alszanak.

Háni és én (ez nem szerdán volt, nagyon nem)

Marcsinak köszönöm ezt a képet, csak annyit kértem tőle, hogy ennek a bulinak, egy a megérkezésünkhöz közeli képét bocsássa rendelkezésünkre, de szerinte ez álszent, a buliról készült videót kellene közzétennem. Na ennyire nem adom ki magam!

De nem szeretném, ha ez a poszt magyarázkodásnak tűnne, bármely sztereotípiával kapcsolatban.

Köszönöm a türelmet, most lazulunk kicsit, de itt leszek, csak nem biztos, hogy annyit, vagy úgy, vagy akkor amikor szoktam. És ez így lesz 2 hétig.