A jó pincér felkészült, és nem csak az ételek nevét tudja felsorolni, hanem azt is tudja, hogyan készül a micsoda. Szerencsére erről a csirkepaprikásról nagyon sokat mesélt, így nem csak azt tudtam meg hogy készül, de azt is, hogy a konyhafőnök szeret régi elfeledett receptek után hosszan kutatni, majd azokat elkészíteni, vagy azok lapján új ételeket készíteni.

Állítólag a 18.századból való ez a recept, és bár érteném miért feledték el. Mindenesetre nagyon hálás vagyok a Karácsony Sándor konyhafőnök által kutatott, receptért, amit a LaciPecsenyében veszedelmesen jól elkészítve kaptam a tányéromra, még a nyáron. Azóta is sokszor gondoltam rá. Életem legjobb, és legkülönlegesebb csirkepaprikása volt. Azonban eddig vártam,hogy elkészítsem a magamét is a hétvégén, és igazán remek lett, annak ellenére, hogy pontos útmutatást nem kaptam, de a főbb vonalakat mégiscsak megjegyeztem amikor a pincérrel a „mitőlennyirejóezazétel”-t kitárgyaltuk.

Én három főcsapást jegyeztem meg, az egyik a kapor volt, a másik, hogy sokkal kevesebb fűszerpaprikával, mint egy normál paprikást, illetve hogy szinte levesként fő, mert a végén ebbe a lébe szaggatjuk a nokedlit, ami együtt fő a hússal.

Ennek alapján készítettem el, és nagyon finom volt, de biztosan nem annyira mint ott és akkor, vagy csak úgy vagyok mint mindenki a nagyi , vagy anyu főztjével, hogy finom ha én készítem, de az övé a tökéletes. Így egyúttal szeretném megnyugtatni Karácsony Sándort is, hogy eztán szívesen eszem náluk, mert jobban esik ha ott, jobban esik ha elém teszik, jobban esik ha nem telítődök az illatokkal előtte, ha nem melegítőben ülök az asztalhoz, és mert az övék egyszerűen tökéletes. Így utólag is köszönöm az élményt.

Ahogy én készítettem.

Hozzávalók

1 falusi boldog (szabad tartású) csirke

2 fej fehér (hamburger) hagyma

2 gerezd fokhagyma

olaj

1 tk őrölt pirospaprika

só, bors

1 babérlevél

2 csomag (nagy csomag) kapor

A csirkét alkatrészeire szedtem, és a combokat, a mellet, a szárnyat, bőröstül némi olajon fehérre sütöttem, a megpucolt, félbe(!) vágott hagymákkal. Azért használtam fehér hagymát, mert annak enyhébb, kissé édeskés az íze, és nem rémlett, hogy hagymaízt éreztem volna az eredetiben, mint ahogy hagymadarabokra sem emlékszem. Mikor minden hús fehér volt, levettem a tűzről, megszórtam a paprikával, sóztam, borsoztam, beleraktam a babért, a fokhagymát, és a kaprot amit egyben hagytam, majd felengedtem vízzel, annyival, hogy ellepje és lassan elkezdtem főzni. (nagyi szerint pöszörögtetni) A víz mennyiségét közben korrigáltam. Mikor minden puha, kivesszük a hagymákat, a fokhagymát, a kaprot, és a babérlevelet, és a húsokat is. A közben elkészített nokedlibe egy csomag finomra vágott kaprot is rakunk, majd beleszaggatjuk a nokedlit a paprikás levébe. Annyit, hogy bár a nokedli felszív sok vizet, maradjon még rajta lé, nem szabad száraznak lennie a végén.

Nem tudok millilitereket írni a szükséges vízhez, és nem tudok grammokat mondani a nokedlihez sem. Részint azért, mert nem méricskéltem, hiszen ez volt az első alkalom, és egyszerűen csak magunknak készült, ráadásul úgy hogy közben megérkeztek az ebédvendégek is, másrészt soha életemben nem mértem még nokedli hozzávalókat, egyszerűen csak készül, ahogy szoktam készíteni. Ráadásul mivel én sem tudtam az arányokat, kicsi sok lett a nokedli, amit végül nem is szaggattam ki mind, mert sok lett volna a lébe.

Remélem, hogy gyakorlott háziasszonyok, és urak ennek ellenére elegendő információt kapta ahhoz, hogy nekiálljanak, és hozzám hasonlóan adjanak egy esélyt maguknak, meg a régi-régi receptnek.

Nyolcan voltunk erre az ebédre, és mindenki kivétel nélkül szerette. Nagyon finom ez a kapros íz, elképesztő a pörköltlében főtt nokedli , és elképesztő a lé, vagy szaft simogatósága, amit a nokedlitől kap.

Bízom benne, hogy lesz aki kedvet kap, a fotót borzasztó, de melegében az asztalon készítettem, így is köszönöm Balázsnak, hogy kölcsönadta a tányérját, és türelmesen megvárta amíg dokumentálok, nem tudtam nagyon rákészülni a fotózásra, de azért szemlélteti a paprika mennyiségét, a szaft, nokedli arányt.

Volt előtte leves is , és volt utána országtorta almás-mákos, de nem kerekre, hanem szögletesre sütve, és erről is még mindíg azt gondolom, hogy megéri a fáradtságot. Csodás volt az ebéd, a társaság, és az időzítés is. Köszönöm mindenkinek.

Egy éve: keksz, és süti csomagolás ötlet, ha ajándékba adjuk.