A tesóm, aki a bátyám, és férfi, több nagyszerű tulajdonsággal is rendelkezik. Papitól örökölte vékony bokáját, hosszú lábait, és a szép formájú térdét. Azért ezt írom először, mert ez fáj nekem a legjobban, ugyanis ez nekem járt volna, mégiscsak én vagyok a nő, és erre nekem több szükségem lett volna mint neki. Mindegy. Nagyi szerint az évek jót tesznek neki és egyre jóképűbb, sportol, dolgozik, udvarias, jólnevelt, van humora, önzetlen, és remekül főz. Például a múltkor a májusi szülinapdömping apropóján összerittyentett családnak és barátoknak egy gyrost, de úgy, hogy még a pitát is ő sütötte hozzá!

Lányok asszonyok, ne ragadjatok billentyűt az elérhetőségét kérvén, van 3 felesége, és egy gyermeke, nem, fordítva: egy gyermeke, és három felesége, hülye, nem úgy fordítva, hanem 1 felesége, és 3 gyermeke. Egy baja van, amint látjátok nem azt írja, amit diktálok neki, hanem amit ő akar.

A múlt héten felhívott: - Figyelj, bébi, (ez a kistesók sorsa, borzalom, sose múlik már el) megmondanád nekem a kapormártás receptjét? Mert az akarok hétvégén csinálni! 

A kapormártás családunk egyik legnagyobb kedvence, sőt azóta már Háni családjáé is, mert bevezettem náluk az étrendbe. Nos, egy dolgon múlik a kapormártás sikere, és az a marhahúsleves amiben fő. De hívhatnánk alaplének is, ez esetben. 

Ha egy mártás, vagy étel hozzávalójaként alaplevet kérnek, az nem viccből van, és igazából nem helyettesíthető semmivel. Lehet próbálkozni, de tényleg nem véletlenül írják az alaplét. Ha két azonos ételt egymás mellé teszünk, aminek az egyike alaplével, a másik pedig valami mással, pl vízzel, sós vízzel, vegetás vízzel, húsleveskockás vízzel készül, összehasonlíthatatlan lesz a végeredmény. Ez nem sznobizmus, hanem tény. Nem szeretném azt állítani, hogy nekem mindig van alaplém, bár a mélyhűtőben szoktam tartani adagokat, de nem opció, hogy nekiálljak egy ételnek ami alaplével készül, ha éppen nincs otthon alaplé. Akkor inkább várok vele, amíg lesz hozzá. Egyébiránt lehet kapni alaplé sűrítményeket pl a Culinarisban, vagy a csarnokban az ázsiai boltban, ezek azért jobb opciók mint a víz végű ellenpéldáim. 

Mindenesetre kijelenthetem, a kapormártás nem készülhet másból, csakis és kizárólag a hozzá főzött marhahús leveséből. Nincs könyörület. 

Szombat reggel újra felhívott a tesóm, és meg is kérdeztem hogy halad, azt mondta jól. Nem hagytam magam lerázni, keresztkérdésekkel bombáztam: 

- Megtaláltad a receptet?

- Igen.

- Megfőzted a levest?

- Igen.

- Finom lett?

- Igen, a gyerekek már eszik!...

 - ??? És miből lesz a mártás?!

-Bébi, olyan finom lett és hát a gyerekek annyira levesesek, mit mondhattam volna? De a tésztát a mártáshoz most gyúrom! - jelentette ki büszkén.

Ennél a pontnál mindent, de mindent (na jó, majdnem mindent) megbocsátottam neki, az alaplén kívül. Próbáltam elképzelni mint dulakodott a benne levő gasztromán és apa, hogy végül az apa győzzön, mert a gyerekeknek nem tudott nemet mondani. Azért, hogy döntetlenre kihozza, inkább nekiállt tésztát gyúrni. 

Gyönyörű megoldás volt ez, én nem vagyok ilyen jó politikus, és nem tudok így egyensúlyozni, de minden elismerésem az övé. Nem mertem megkérdezni, végül mi volt az alaplé helyettesítője, de hátha elárulja majd.

Ugye ti is hiszitek és átérzitek az alaplé fontosságát?