Mitől vonzó egy kánikuai napon bármilyen étel elkészítése? Bizony nem sok mindentől, de az nagyon ütős érv, ha nem kell hozzá tűzhelyt használni. Szerencsére a fiúk közelharcot szoktak vívni ennek a levesnek az utolsó adagjáért, tehát azt leszögezhetjük, hogy mindenkit gyengéd szálak fűznek hozzá valamely okból.
Elkezdtem írni a bejegyzést, és háni mellém huppant a kanapéra egy óriás bögrével, amiből a levest kortyolja. Nem aprózza el. A fényképen lévőt is Ő ette egyébként, és nem válaszol arra, hogy bögréből, vagy tányérból kanállal esik e jobban, persze tudom hogy szokta inkább, de nem beszélem ki - annyira.
Hozzávalók:
6 nagy sárga husú őszibarack
300ml víz
1 barackos teafilter (London)
1 szál menta
250 ml tejszín
2 vaníliáscukor
2 ek agave szirup vagy cukor
citrom
A vizet forralóban felforraltam, és a teát leforráztam. 5 percig áztattam, aztán kivettem a filtert. Hagytam kihűlni. A barackokat, megmostam, és a héjak lehúzása után botmixerrel pürésítettem, aztán a hideg teát és a tejszínt az édesítőkkel beleraktam a pürébe, és a mixerrel újra átforgattam. Tulajdonképpen a friss citrom és az édesítő ízlés kérdése, úgyhogy bájatok vele szabadon. Én mint már mondtam nem vagyok mérvadó, mert nem szeretem az édes holmikat, a családom ezért sokszor kényszerül utólagos édesítésre, ugyanígy vagyunk a mentéval. Én imádom, a fiúk kevésbé. Így magamnak kiveszek egy adagot, és mielőtt behűtöm egy szál mentát belerakok. Amikor tányérba rakom kiveszem a leveleket. A menta opció, citromfűvel is nagyon finom amúgy. Azért nem szoktam összevágni a mentát, mert csúnya lesz benne egy idő után.
Mentával, vagy anélkül, de szerteni fogjátok ezt a levest.
Utolsó kommentek