Ma nem lesz recept, hétvége van, viszont mutatok valamit, és mesélek hozzá.
Mártához kb. tizenpár éve járok. Ő a fogorvosom, illetve az egész családé, és itt nem a szűk, hanem a teljes családra kell gondolni, a tesómékkal együtt ez 10 embert jelent. Mindig mondom is neki, mármint a tesómnak, hogy lassan érdemes csak együtt járnunk nyaralni, mert a 3-3 gyerekünkkel plusz velünk felnőttekkel már miénk lehet egy kisebb panzió teljes emelete, vagy igénybe vehetünk csoportos belépő kedvezményeket, de egy nagybevásásrlásnál akár 10 egymás melletti pénztárba is beállhatunk, hogy a legelőször sorra kerülőhöz tóduljunk 4 bevásárlókosárral. (húúú hogy azt hogy utálom!). Nade vissza Mártához.
Miután megnyitotta rendelőjét, nem sok idő telt el, és a váróját felöltöztette, méghozzá képekkel. Kis galériát álmodott a várakozó pácienseknek, akik a panaszuk helyett ha akarnak a képekre is koncentrálhattak maguk helyett. A tárlat kb fél és egy év között szokott a rendelőben lakni. Nem ragadt le Márta a festményeknél, változatosan szokta összeállítani az alkotókat. Voltak már itt olaj, akvarell, grafika, fotó, és üveg képek is. Az összes eddigi tárlat közül egy nem volt a barátom, egy festmény sorozat, de azzal sem volt nagy baj, pusztán annyit jelent, hogy abból ha felajánlották volna, hogy egyet hazahozhatok, nem kértem volna. Bezzeg a mostaniból. Szívesen választanék belőle az ebédlőasztal fölé.
Az alkotó Porubszky Helga, akit nem ismerek, de a honlapjáról úgy látom nem is a festés a fő tevékenysége. Most közben felhívtam ismeretlenül, és megkérdeztem, hogy feltehetem e a rosszul sikerült képeimet amiket a mobilommal fotóztam, de kedves, barátságos és nyitott volt, felajánlotta, hogy átküld jó fotókat a képeiről.
Megjöttek. Mármint a képek. Húúú és asztaaa! Máris találtam két kapcsolódási pontot kettőnk között ( pedig a facebookot le se csekkoltam) mégpedig az ételeket, és az itáliai szenvedélyt. Még nem is láttam a pizai képeket, de tudtam, hogy Toscanaban járunk. Most azt se tudom hogy válogassak ezek közül. Ejnye Helga.
Talán nem is tennék hozzá már semmit, mert beszélnek helyettem a képek. Szépek, szemet gyönyörködtetőek, én határozott örömömet lelem a nézegetésükben. remélem nektek is tetszik.
Végül egy csodálatos tájkép amelynek témája Al hambra amit a függőkertek tankönyvi példájaként szoktak emlegetni, és amit kihagyni a nyaralási célok közül nem vétek, hanem bűn!
Köszönöm Mártának, hogy nem csak a fogainkat ápolja, most hirtelem nem is tudom hogy a jó kezét, vagy a jó szemét szeressem e jobban, és köszönöm Helgának, hogy segítőkész volt, és átküldött nekem egy mini galériát.
Talán a tegnapi troll kommentelőnek is visszabillentem a harmónia egyensúlyát amit a béna képemmel billentettem félre benne.
Utolsó kommentek