Minden lakásnak vannak gyenge pontjai, válallhatalan részletei. Olyan helyek, ahova csak egyedül szeretünk-merünk bekukkantani, mert magunk is érezzük, hogy súrolja a "váló ok" kategóriát. Van akinél a fürdő, van akinél a fehérneműs szekrény, vagy padlás, és van akinél a konyhai fiókok. Én ennél az utolsónál teszem fel a kezem, pironkodva.
Ha azt hiszitek, hogy azért, mert akkora a kupi benne, akkor tévedtek is meg nem is. Három kis fiókom van, kettő vállalható, simán kupi van benne, a harmadikkal van az igazi baj. Ebben ugyanis párhuzamosan állnak az evőeszközök. És ha tudnátok mennyire kikattint, ha nem így állnak, hogy képes vagyok egy villa berakásánál az egész kupacot kivenni, és sorba rendezni, hogy mindegyik párhuzamosan álljon. Gyűlölöm, ha a kiskanalak nem egyfelé néznek per tipus , de ezt már meg kell magyaráznom.
Vannak kiskanalak 3 kategóriában. Legyen mondjuk a mindenes, amiből a legtöbb van, és mindenre használatosak. Vannak a teások, amiknek hosszabb a száruk, és vannak a kávésok, amik ugyanolyanok mint a teás, csak kisebb és rövidebb. Na az kevés, hogy egy kupacban legyenek. Kell, hogy egymásba feküdjenek (kiskifli-nagykifli megvan?) mitöbb, a mindenesek legyenek felül. Nem irigylem a gyerekeimet. Nem értem, ugyanis, amikor joghurtot esznek műanyag dobozból, mi a frásznak kell hozzá a legnagyobb és hosszabb, legalul lévő teáskanál. De nem szólok - mindig.
A másik fiókban én uralom a káoszt, azok az eszközök vannak ott, amik nem szépek, nem kell, hogy elöl legyenek, de azért relatív sűrűn használom őket.
Végül pedig egy tároló, amihez gyakorta lenyúlok, de képtelen vagyok szépen rendben tartani.
A szekrényekkel nem volt bajom, amíg a gyermekek gabonái be nem költöztek, de amióta 4 fajta van itthon, mit is mondjak nehezen férek. Nehogy valaki azt mondja miért nincs a pulton kéznél, hogy a gyerek is elérje? Mert csak. Ne legyen elöl. Az sem.
Az edényeimmel nincs baj, azok jól rendszerezhetőek, a poharakra 4 alát adok magamnak, a bögrékkel vannak bajok, ugyanis ha egymásra rakom őket elborulnak, de inkább, mint a pulton megintcsak egy akasztófémen 360fokban lógatva... hú nem linkelek képet, de tudjátok mire gondolok ugye?
A spejzről pillanatnyilag hallgatok, de lehet hogy lesz egyszer coming out. Viszont egy vidéki rokonommal átélt soha nem feledhető pillanatot szeretnék felidézni. Fűszert kértem, a közös főzésnél, már nem emlékszem milyet. Mindenestre készséges keresésbe kezdett Lára, amikor is odamentem, mondván több szem többet lát, és így is lett. Kikukáztunk egy 1997-ben lejárt Hollandiából hozott fűszert. 2008-at írtunk. Lára a kettő időpont között költözött is. De ennél tovább nem fokoznám, hátha majd ideír valami kompromitálót cserébe. Ááááá vicceltem nem tud. Ami terheli a konyhai lekemet az most meggyóntam.
A nyilvános gyónás segít. Lehet coming outolni, sőt bátor jelentkezőktől várok pedáns, és vállalhatalan részleteket fotón. Szigorúan a konyhából. Koszosakat ne kérlek, mert azt nagyon visszataszítónak találom, és hangsúlyozom, a kosz és a kupi nem ugyanaz!
Utolsó kommentek