Sok mindenre, pontosabban 3 dologra jó ez szivar, csak elszívni nem lehet, de ezt talán megbocsáthatjuk neki annak fényében, hogy egyszerre ültetőkártya, dekoráció, és desszert is, sőt ha valaki hazaviszi, akkor ajándék is lehet, csak nem akartam túlzásba esni, mert a 4 az 1-bent már senki nem hitte volna el.

Tavaly készítettem ilyet először, akkor még vendég szerző voltam Rita konyhájában. Most meg...hát látjátok .Tekintve hogy praktikus család vagyunk, gondolom az idén is szeretni fogjuk a 3 az 1-ben életérzést. Szerintem nem megy egyik tulajdonság sem a másik rovására, pompás darab, bármely funkcióját is vizsgálom. Kicsit változtattam rajta, és vagy nem hiszem el mennyire finom volt tavaly is, vagy ez most még annál is jobb lett.

Hozzávalók:

1 csomag rétes tészta

1 nagy alma

80g durvára őrölt dió

1 narancs héja

1ek citromlé

1 cs vaníliás cukor

2ek méz, vagy agave szirup

3 ek kandírozott gyümölcshéj

kb 80g vaj, a lapok kenéséhez.

Az almát megpucoljuk, és apróra vágjuk. Azért nem ajánlom a reszelést, mert akkor nagyon sok lét ereszt az alma, és ki fog folyni a lé, akkor pedig nem lesz elég szép ahhoz, hogy az asztalra kerüljön. A további hozzávalókkal keverjük össze.

A réteslapokat egy vízzel bespriccelt konyharuhára tegyük ki. Egyszerre csak egy lappal dolgozunk, a többit tegyük két réteg konyharuha közé, hogy ne száradjanak ki. A réteslapot félbehatjuk, és a két réteg között, illetve felül olvasztott vajjal megkenjük. (ha valakinek nincs otthon kenő eszköze, locsolja le kanállal, és annak a hátuljával kenje szét) A képen láthatóan rakjuk csíkban a lapokra a diós tölteléket. A két szélét hajtsuk vissza a töltelékre, kenjük meg azt is, majd szorosan tekerjük fel. Ha túl soknak éreznénk a tésztát, nyugodtan le lehet vágni bármelyik oldalából, vagy a hosszából is, ha nem akarunk annyi tésztát feltekerni.

A szivarokat rakjuk egymás mellé, de ne túl közel, és forró 210C-ra előmelegített sütőben süssük aranyszínűre (NE! Szivarszínűre, az sok lenne!) Nekem, Kb 8 perc volt.

Amikor kész van, rácson hagyjuk kihűlni. Én kicsivel kisebb kartonlapokat vágtam, akkorákat mint a szivar, és arra raktam rá a szalaggal, hogy le lehessen tenni akár a terítőre is anélkül, hogy csúnya vaj foltokat hagyna a szép terítőnkön. A szalagra ráírtam a nevet, és így lesz ültetőkártya is egyben, ha esetleg Háni nem tudná hol a helye. (Jajj de rossz vagyok, nincs is helye, ahogy nekem sem, a fiúk osztják le mindig, hogy ki-ki mellé ül.) Ha nem isztok pezsgőt, akkor akár pezsgőspohárba is lehet állítani, úgy is szép.

Egy nappal felhasználás előtt akár el is készíthető.