Mielőtt véget ér a farsang, eleget kell tennem ennek az ünnepkörnek a kötelező elemének is ez pedig a fánk. Remélem a szalagos már mindenkinek megvan, mert nem az készült, hanem egy olasz, konkrétabban lombardiai vagyis például Milánóban ehetünk ilyet, ha nem készítünk magunk.

A fánk állaga nagyon különleges, nem tésztaszerű, inkább kívül ropogós belül krémesnek tűnő könnyed levegős valami. Sem élesztő, sem lekvár nem szükséges hozzá, csak annyiban hasonló a miénkhez, hogy olajban sül.

Az olaj hőmérséklete viszont nagyon fontos, 170C-os melegnek kell lennie, mert ha alacsonyabb, akkor megszívja magát olajjal a fánk, ha több akkor a külseje megég, belül viszont ragacsos sületlen marad.

Igazán üdítő változat ez a fánk a megszokotthoz képest, szerintem érdemes kipróbálni, „fánkfánoknak”. A hozzávalók, és az elkészítés módja sem túl szofisztikált, valószínűleg bárkinek menni fog.

Hozzávalók:

250 g tej

250 g víz

50 g cukor

50 g vaj

½ tk só

½ narancs, vagy citrom héja

150 g liszt

4 tojás

1/2 rúd vanília

2 ek rum

Cukorfürdő előtt

 A tejet a vízzel a vajjal és a citrushéjjal, sóval, cukorral forraljunk fel. Adjuk hozzá a lisztet és kéz mixerrel keverjük csomómentesre, közben alacsony hőmérsékleten főzzük folyamtatos keverés mellett 10 percig. Hűtsük le. Adjuk hozzá a tojásokat egyesével, és alaposan keverjük el mindegyikkel, most jöhet a vanília belseje, és a rum.

A tésztából diónyi gombócokat rakunk a forró olajba. A fánkok ha hagyunk nekik helyet, maguktól forognak benne, mintha lubickolnának az olajban. Nagyon jó arcok. Ha kész, lecsöpögtetjük, és (vaníliás)cukorban meghempergetjük, de csak óvatosan.

Valószínűtlenül könnyű szerkezetű fánk a végeredmény, inkább mintha sült pudingba harapnék, nekem olyasmi érzésem volt. Tejes, vaníliás, nagyon jó darab.