Nehéz igazán jó omlós kekszet enni, mert általában sosem látnak vaníliát, kicsit töményre sikerülnek, és mert nem is divatos mostanság, így aztán eleve alig fellelhető néhány helyen. Luca régen egy jó kávézó közelében dolgozott, és ott mindig kaptunk ilyet a kávé mellé, hol vaníliásat, hol meg csokisat, persze nem pont ilyet, az szebb volt, kis bogyóknak, vagy csókoknak tetszettek inkább. Próbáltam venni is, de sosem adtak.
Szerettem volna magam sütni, de nem találtam nekem tetsző receptet, így kísérletezésbe kezdtem. Ez lett az eredmény. Tökéletesen omlik, nagyszerű az íze, csak a formája nem okés. Ezen segíteni fogok legközelebbre, mert szerintem ez csak technikai kérdés. Addig is viszont kár lenne várni mert már ez is megér egy sütést, illetve csak annyi a technikai javaslat, hogy mielőtt formázzuk, tegyük hűtőbe, meg sütés előtt is ha sokat vacakoltunk.
Hozzávalók:
225g vaj
85g porcukor
1/2 rúd vanília belseje
60g mandula liszt
80g semolina
95g liszt
50ml tejszín
pici só
1/4 tk sütőpor
A puha vajat a vaníliával és a cukorral minimum 3 percig magas fordulaton keverük a kézi robotgéppel. Adjuk hozzá a tejszínt újabb 2 percig keverjük. A száraz összetevőket keverjük össze, és finoman forgassuk össze a vajjal. A tésztát szerintem ennél a pontnál érdemes 30-60 percre hűtőb tenni, és utána kinyomni sütőpapírra. 190C-ra előmelegített sütőben pár perc alatt megsül. Tényleg pár kb 3. Én úgy szeretem ha kicsit megpirul, de lehet még fehéren is kivenni a sütőből, akkor hiányozni fog ez a barna sült íz. Esetleg csokiba is márthatjuk a kekszeket, ha úgy jobban tetszik.
Újra fogom majd játszani ezt a sütit, kakaóval is. szebben formázva, de addig sem akartam eltitkolni mert annyira finom.
Utolsó kommentek