Gyakorlatilag olasz nudlinak is hívhatnánk, mert a tészta maga kísértetiesen egyezik a mi burgonyás főtt tésztánkkal, csak mi édesen, ők meg mi mással, mint parmezánnal és paradicsommal eszik. Helytől, tradíciótól, és alkalomtól függően változik a formája, mérete, színeés a felülete.
Ami azt illeti, én szeretem a csíkosakat, és a kicsit nagyobbakat, meg persze a színeseket is, mert ha spenótos a tészta akkor zöld, ha céklás akkor lila lesz. Mamától nemrég kaptam egy kis antik eszközt, ami a képen is szerepel, és amit nem gnocchi csíkozásra találtak ki, de én most azzal csíkoztam. Viszont ha már, amúgy is szándékoztam bemutatni, de most itt az alkalom, hogy megkérdezzem, tudja e valaki mi ez, és mire használták, használják?
Az apropó pedig tényleg az volt, hogy a fiúk szilvás gombóccal, és nudlival gyötörnek többedszer, és én már -annak ellenére, hogy sose hittem volna, kissé unom az édeset, és ettem volna valami sósat, így lett egy tányérnyi csíkos gnocchi, arrabiata szósszal, és parmezánnal. Ha lett volna itthon friss bazsalikom, akkor a képek, és az étel is tökéletes lett volna, de azért nem pusztultam bele így sem , remek volt.
Hozzávalók:
6-700g főtt (magas keményítő tartalmú) krumpli
1 tojás
1 tk só
170-200g liszt
parmezán, bors (ha csak gnocchi készül)
A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk, krumplinyomón áttörjük, és a többi hozzávalóval tésztát gyúrunk belőle. Lisztezett deszkán hengerekké gyúrjuk, felvágjuk, és formázzuk őket. Bő sós forrásban lévő vízben megfőzzük, ha feljöttek a víz tetejére, még kb 20 másodpercet főzzük, és leszűrjük, vagy szűrővel kihalásszuk őket. Én általában halászok, mert egyszerre nem szoktam sokat rakni a főzővízbe.
Friss forró paradicsomszószba öntjük, én nem szoktam összekeverni, mert így szebb a tányérokon.
A paradicsomszószhoz egy doboz darabolt hántolt paradicsomot kevés olajon megfuttatott hagymára öntünk, egy gerezd fokhagymát vágunk bele, egy chilli paprikát, és friss, vagy szárított bazsalikomot adunk hozzá, amivel alaposan átforraljuk.
Frissen reszelünk rá parmezánt, és pont úgy lehet vele halálra enni magunkat, mint a szilvás gombócból, vagy a nudliból. Ez persze nem kötelező, de még is így szokott lenni.
Egy éve: Epersügér, Áfonyás mandulás kenyér,
két éve: Karfiol paradicsomos krumplival, Csillag füge,
Utolsó kommentek