A recept eredét illetően egy valamiben vagyok bizonyos: Aurél nagymamájától származik, és egy sajtpapíron lakik a receptfüzetemben a spájzban. Egyszer telefonon diktálta le karácsony előtt. Ezért viszont, nem tudom, hogy hogyan kell írni: simán s-el, sh-val, sch-val? Az osztrák határ közelében lakik, könnyen lehet, hogy német nyelvterületről származik.

Érdekes, hogy nem süt sokféle süteményt, de azok mindegyike igen kifinomult, időtálló minőségi darab, szigorúan erős idegzetű gyakorlott háziasszonyoknak akik nem sajnálnak eszelős mennyiségű időt és energiát sőt néha alapanyagot tolni 15 korongba. Ilyen a linzerje is. Tökéletes, de szivatós. Kati barátnőm egyszer -a készítési folyamatot látva- megjegyezte, hogy ez az anyósaim bosszúja, az összes elkövetett bűnömért. Azért az anyósaimé (3 van, de ez bonyolult) mert az egyiktől kaptam a receptet, a másik meg rákapott, értsd: bármikor megkérdezem, mivel kedveskedhetnék neki, a válasz a linzer, viszont a harmadik elől már rutinosan titkolom, pedig Ő az egyetlen, aki angyalkámnak szólít. Ezt átgondolom még.

Annyi változtatást merészeltem elkövetni a receptben, hogy a diót mogyoróra cseréltem. A legtöbb karácsonyi süti diós, így üde változatosságot jelenthet egy másik csonthéjas jelenléte. Aki nem szereti a mogyorót, vagy allergiás, vagy csak nincs neki, használjon tehát diót.

Karácsonyi különkiadásoknál pedig mostanság még egy alkotóval adok egy kevés izgalmat és váratlanságot, ez pedig a szilva. Méghozzá az a sűrű, alig kenhető cukor nélküli fekete szilva lekvár, amiből az alsó korongra kenek egy hajszálnyi vastagságú réteget. Jajjdefú meg hűdejajj, annyira finom. Ezért is készül két méret, hogy meg tudjuk különböztetni melyik sima, és melyik a szilvás.

Hozzávalók:

200g liszt

100g vaj (hideg)

80g cukor

2 tojás sárgája

50g darált mogyoró

1 ek rum

icipici só

Csokikrémhez:

140g vaj

100g cukor

4 tk kakó

2 ek rum

1 tojásfehérje

mogyoró

A tészta hozzávalóit késes mixerben egyneművé tettem, és egy deszkára kiforgatva kézzel egy két mozdulattal összeállítottam. Mint a vajas tésztáknak általában jót tesz egy kevés hűtőben pihentetés, de ha mixerben készül, nem melegszik át a tészta, és jól lehet vele rögtön dolgozni. A tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk 3 mm vastagságúra, és korongokat szúrjunk belőle. 170C-ra előmelegített sütőben süssük világosra.

Szánt szándékkal nem írtam sütési időt. Álljatok mellette, mert egy pillanat alatt fordul világos színből szénfeketévé. Ha valaki nem rutinos, és nem sikerül azonos vastagságúra nyújtania a tésztát, az különösen álljon lesben, és a vékonyabb már kész korongokat vegye ki, egy lapáttal, míg a többi még sül. A futás is szégyen, de hasznos szokták mondani, kikapkodni sem öröm, de legalább egyformán jó lesz mindegyik.

A krémeh a cukrot a vajjal keverjük habosra, aztán adjuk hozzá a fehérjét, majd a a kakót és a rumot.A korongokat kenjük meg, és az oldalakat is, amiket aztán mogyoróban forgassunk meg.

Ha még egy tanácsot elfogadtok: rögtön dupla adagot készítsetek, ez legfeljebb egy leszármazottak nélküli idős házaspárnak elegendő (a fél fogára).