Lehet vitatkozni azon, hogy mi kerül többe, és mi védi jobban a környezetet, sőt tudományos alapon is megközelíthető a kérdés, hogy papír, vagy zsiradék?

Én viszont simán a praktikum oldaláról fogom megközelíteni a sütőpapír használatát, illetve megmutatni, hogy hogy lehet a legtöbbet kihozni belőle akkor is, ha a formánk kerek.

Gyakorlatilag hulladék és pazarlás nélkül felhasználható. Mindennek jelentőségére egyébként akkor döbbentem rá, illetve arra, hogy ez nem annyira egyértelmű, amikor egy főzőiskolában megdöbbentő módon láttam a papír felhasználását egy kerek tortaformánál.

Alig van alkalom, hogy ne bélelném ki a tepsiket, vagy a formákat. Ennek az az oka, hogy főként teflon bevonatú formáim vannak. Persze nem egyformák. Vannak jobbak, és kevésbé jók is, a kevésbé jók pedig kopnak. Kiváltképpen akkor, amikor egy jól belesült tészta maradékait próbálom meg a mosogatószivacs dörcösebb részével eltávolítani. Legalább két tortaformát dörzsöltem le foltokban, amikor rájöttem, hogy ez nem a megfelelő megoldás. Azóta szoktam rá a papírra.

Az is sokat segített, hogy a papírok végre nem sima papírok, hanem szilikon bevonatosak, amitől sokkal kezelhetőbb lett a dolog. Nem használok másmilyent.

Érdekes az is, hogy részlegesen is szoktam sütőpapírral bélelni, mégpedig azoknál a formáknál, akinek a széle cakkos, de azoknak csak az alját. Ezt az indokolja, hogy ha késsel vágok, az büntetlen marad, így nem marad a forma alján egy késsel karcolt tortaszelet térkép

Nézzük a gyakorlati oldalát. Tegnap alma sárlottka készült, ahhoz kellett kibélelnem a formát, innen jutott eszembe, hogy megér egy hétvégi bejegyzést a dolog.

Mi kell hozzá? Bármennyire  is meglepő, egy icipici vaj, ennek az az oka, hogy ha a sütőpapírt csak úgy szárazon tennénk bele, az oldalakról simán leperegne, mert nincs semmi, ami odarögzítené a forma oldalához. Az alján is ugyanígy elcsúszna. Ezért huideg vajjal gyorsan kenek egy csíkot körbe a szélén, egy kört pedig az alján. Ez fogja rögzíteni a papírt a formához. Ezt nem kell alaposan gondosan, csak annyi elég, hogy a papírt megfogja.

Ha ez megvan, a sütőpapírból letekerünk egy forma átmérő, plusz egy oldala szélességnyi csíkot (később érthető lesz) amire rárajzoljuk, vagy belekarcoljuk a ráhelyezett kerek formát, és kivágjuk.

Nem tesszük bele, csak félrerakjuk. Most a hosszanti oldalából levágjuk a forma oldalával azonos szélességű csíkot.

Ilyen lesz akkor a papírunk. Jöhet a maradékból még két csík.

Ezekkel kezdjük a vajas forma bélelését úgy, hogy kicsit a forma fenekére is belógjon.

Most végül a kerek papír, így biztosan átfedi a egymást a papír, nem marad ki sehol semmi.

Ezen most nagyszerűen látszik, hol vajaztam be!

És hogy lehessen látni egybe is, rajzoltam egy térképet is hozzá, hogy azok a férfiak is követni tudják, akik most állnak neki életük első tortájának, és eddig csak teát főztek. Őket amúgy külön imádom.

A besatírozott piros sarkok a kidobásra ítélt hulladékok. Nem sok ugye?

Na kábé ennyi ez egész. Remélem hasznos volt.