Mustár és fokhagymás besamel kell a zsenge babhoz, hogy valóban zöldségnek tűnjön. Rég ettem ilyet, most is csak a kedves mama önfeláldozása miatt.
Minden nőnek van valami gyengéje. Klaunak a cipők, Sylvinek a cicák meg a szörf, Icának az élő szövete a fém vázán vázon, a mamának meg a shopping, de nem ám akármit, hanem bármit. Bármit, amit a piacon lehet kapni. Malackaraj, őszibarack, bazsalikom palánta, vagy mazsola. Mindent megvesz, és mindent hazahord, de mindenből a legszebbet, és mindről tudja hol termett, ki termesztette.
Ő az anyósom.
Szeretem a kedves mamát, ezért merem magamnak megengedni, hogy ezt a kétes hangzású, kedves jelzőt elé tegyem. Mama a hét minden áldott napján a piacon kezd. Szerintem ő az első aki betódul a nyitott kapun. Mindenkit ismer, és ennek nem csak az az oka, hogy előtte semmi mást nem csinált egész életében, mint Debrecen iskolás gyermekeit tanította, hanem az is, hogy amióta nyugdíjas, minden nap oda jár. Csakúgy mint az iskolába. Időben ott van, lelkiismeretesen végigmustrálja a növendékeket, elvégzi a dolgát, kiválogatja a harmatos zöldségeket, mindenkivel vált pár szót, majd amit vett félrerakatja, mert nem tudja hazavinni, legalábbis egyszerre. Fel is van rajta háborodva, hogy miért nem bír már el negyven kilót egybe, a kisujján mint 10 éve, csak nyolcat, azt is a két karján elosztva, így viszont kétszer kell fordulnia, mert csak úgy tudja hazahordani a cuccot. (Trendi gurulós húzós kocsiról hallani sem akar.) Ha petrezselymet rendel, akkora csokrot kötnek neki rendelésre, mint a csuklóm, alig tudom átfogni a köteget, a zöldbab még harmatos, rajta vannak a kacsok, a paradicsom illatos, és zöldpaprika annyira csíp, hogy megkér legyek vele óvatos, pedig nagyon bírom az erőset, vele együtt. A mama lelki terrorban tartja az árusokat ráadásul a nevemben, és előre szól, hogy a pesti menyének viszi, úgy kapják össze magukat amikor szedik a zöldséget és a legszebbeket válogassák. Képzelem hogy szerethetnek látatlanban is. Még soha nem mentem ki vele a piacra, pedig már többször szerettem volna. Lehet, hogy szégyell.
Nem csodálom.
Majd megkérdezem róla.
Na ennek a kedves mamának köszönhetem ezt a fantasztikus zöldbabot is, aki még arról is gondoskodott, hogy a szedéstől számított 6-8 órán belül a konyhámban legyen a cucc. Mama egy varázsló. Kérek rá áldást vagy csít, vagy bárakármit, hogy még sokáig hódolhasson ennek a hobbijának. Nem miattam, meg a zöldbab, hanem önmaga miatt. Szerintem az unokái, meg ez piac rituálé a legjobb szórakozása. Hadd szórakozzon még jó sokáig. Köszönöm. Neked is Mama.
Hozzávalók:
1cs leveles tészta
200g zöldbab
100g mozzarella, gouda sajt
2 ek mustár
1.5 ek méz
A besamelhez
60g vaj
40g liszt
350 ml tej
só, szercsendió
2 gerezd fokhagyma
A babot tisztítás után sós forró vízbe 3-4 percig főzzük, majd jeges vízben lehűtjük, és papírra rakjuk, hogy megszáradjon.
A tésztát egy sütőpapírra rakjuk, és a szélét óvatosan bemetsszük egy kés hegyével, körben minden oldalon, egy cm-re a széltől, A tészta közepére kenjük a mézet és a mustárt, ráfektetjük a babokat. Szépen egymás mellé. A besamelhez a vajat felolvasztjuk, és a fokhagymát a liszttel együtt reszelve, vagy egy kicsit összenyomva a vajra rakjuk, fehérre habosítjuk, és felöntjük a tejjel. Sűrűre főzzük, és sóval, reszelt szerecsendióval ízesítjük. A hagymát ha egészben raktuk bele, halásszuk ki. Kanalazzuk a babra, és a reszelt sajttal fedjük be. 220C-ra előmelegített sütőbe süssük meg.
Egy friss olajos borecetes paradicsomsaláta is nagyon jó hozzá.
Holnap indul a munkatálaó rovat, ahol az első munkavállaló Barka Áron lesz.
Egy éve: akár maradék levelestészták felhasználására kis sós falatok
Utolsó kommentek