Bár a palacsintát megunni nem lehet, mégsem árt egy kis változatosság. Egyszer azt kommenteltem egy amerikai fotós oldalán, aki a rakott (csúsztatott) palacsintát mint szupermagyar tradicionális desszertet jellemezte,(azt sugallva, hogy ez minden vasárnap ott van a húsleves után az asztalon) hogy bár gyakorta forgolódok a konyhában, illetve sűrűn sütök palacsintát, még soha de soha nem készítettem rakott palacsintát, illetve senkit nem ismerek, akinek szokása lenne, vagy valaha is készített volna ilyet.
Ez most arról jutott eszembe, hogy életem első rétegezett, palacsintáját készítettem el, és ezt is inkább kalandvágyból, mint tradícióból merítve. Bár meg kell hagyni, a rétegzés biztosan az eredeti csúsztatott palacsintáról jutott eszembe, de a töltés ötletét a kényszerűségből készített almaszósz adta, illetve Lóri mákos tészta igénye. Annyira de annyira jó lett. Az aránya is lenyűgöző volt. Normál palacsinta mérettel is meg lehet csinálni, de ez a kicsi nekem nagyon bejött, ettől is sokkal kívánatosabb volt számomra, mint egy átlagos palacsinta.
Az almaszószról szándékozom majd holnap írni kicsit részletesebben, mert új dimenzióba helyezte az almát, addig meg csak úgy fogom emlegetni, hogy almaszósz. Tehát recept külön majd holnap, addig meg a palacsinta.
A mákról meg a porcukorról sem írnék stabil mennyiséget, csak annyit, hogy ízlés kérdése ki mennyire szereti édesen, vagy kevéssé édesen, így keverjen magának mindenki egy számára megfelelő arányú porcukros mákot, és azt szórogassa kedvére.
Hozzávalók:
6 ek (120g liszt)
1 nagy tojás
1 csapott ek cukor (15g)
¼ tk só
tej
½ ek olaj
6-8 ek porcukros mák
350ml almaszósz
A lisztet a tojással, a cukorral és a sóval annyi tej hozzáadásával keverjük csomómentesre, hogy az átlagosnál egy kicsit sűrűbb palacsintatésztát kapjunk. Azért kell kissé sűrűbbre készíteni, mert vastagabb is kell, hogy legyen egy kicsit a palacsinta az átlagosnál, de aki amúgy is vastag palacsintát szokott készíteni, az ezt a mondatot ne vegye magára. Igen, vizet én nem tettem hozzá, csak tejet. Hogy miért? Mert én így szeretem.
A palacsintákat kisütjük, és elkezdjük rétegezni az első palacsintára almaszószt, kb egy kanállal, de ez ugye méretfüggő lesz, majd egy másik palacsinta mákkal szórva, és ez így megy amíg van mindenből. Mikor kész vagyunk, tegyük félre egy-két órára. Nem kell lehűteni, egyszerűen csak szobahőmérsékleten hagyjuk hogy a nedvek kicsit összekeveredjenek. Ettől a várakozástól klasszul stabilizálódnak is egymáson a rétegek, könnyen lehet majd vágni, és nem csúszkálnak majd egymáson.
Azért azt elmondhatnátok, hogy szoktatok, e, vagy valaha készült e a családban rakott palacsinta, vagy ez csak nálunk nem volt szokás?
Egy éve: Lencse chilli házi kolbásszal
Utolsó kommentek