Nem csak a divat ismétli önmagát, a gasztrodiktátorok is előszednek időről időre rég elfeledett alapanyagokat, ízeket, recepteket. Így kezd teret nyerni mostanság a nyúl is.
Én szeretem a nyulat, sőt már 4 éves korom környékén is rajongtam érte. Volt egy csudaszép nyúlbundám ugyanis. A mai napig nem felejtettem el milyen finom selymes tapintása volt kívül, és milyen csúszós volt a selyembélése belül. Azért is nagy szerencse, hogy akkor megtapasztalhattam az élményt, mert most Hánit megkímélem egy költséges ajándéktól, magam pedig felszegett fejjel hirdethetem a bundák fölöslegességét az állatok védelmében, és tehetem ezt annak biztos tudatában, hogy nem maradt ki az élmény az életemből - csak az utálja a bundát, akinek még nem volt. És most, hogy mindenki látja maga előtt négy éves énemet hófehér cukimuki nyuszibundában, bevallom, hogy (bár nem zavart) csak örököltem azóta is kedvenc unokatesómtól Klárától.
Hozzávalók:
4 nyúlmáj
4 szelet rozsos kenyér
2 érett vilmoskörte
12 szelet füstölt libamell szelet
olívaolaj, só, bors
2 ek vaj, 1/2 ek cukor
2 ek balzsamecet
2 ek vörösborecet
A körtéket nyolcadokra vágjuk és a vajon a cukorral karamellizáljuk, félretesszük. Ugyanebben a serpenyőben a mellszeleteket átsütjük, ezt is félretesszük. Végül a májat megsütjük, enyhén sózzuk-borsozzuk, miközben a kenyeret megpirítjuk, és kevés olívaolajjal meglocsoljuk. A kenyérre rakjuk a körtét, a májat és a mell szeleteket.
A serpenyőben maradt lesült darabokat a balzsamecettel felforraljuk, majd jöhet a borecet, és kevés olaj, ha még szükséges, és semmi más dolgunk nincs, mint a kenyérre kanalazni ezt az ecetes, olajos lét.
Igazán kitűnő lett, szerintem ha eljő a hamvas barackok szezonja, azzal is ki fogom próbálni.
Utolsó kommentek