A szükség hozta ebéd. 20 percem volt bármire, de leginkább egy ebédre. Ennyi idő alatt még egy pizza sem ért volna ki, és nemcsak hogy elkészült, de még meg is terítettem, sőt azt hittem fotózni is van időm, amikor csengettek a vidéki rokonok.
Az étel a földön volt, én meg felette a géppel, ők meg nem értették, hogy most akkor a földről eszünk e vagy mi a szösz, de sietve megnyugtattam őket, hogy az ebéddel minden ok, csak kattintanék még egyet, és már ehetünk is. Mindig nagy öröm, ha a vidéki rokonok meglátogatnak. Azért itt sietve hozzáteszem, hogy vidéki rokonból több is van, de csak Őket hívom így, illetve csak ők hívják magukat így. Szeretem az önkritikájukat, és humorukat is, de leginkább Őket magukat. Szeretnek kihívás elé állítani, és ezért sose szólnak, hogy a fővárosba jönnek, egyszerűen csak megcsörgetnek 12.40-kor, hogy: Melcsikém otthon vagy? Beugranánk egy kávéra. És én már izzítom is a szuper masinámat, meg dobom össze az ebédet, mert azt már csak nem hagyhatom, hogy ebédidőben ne -nálam- egyenek. Chillis-brokkilis tésztára gondoltam először, aztán rájöttem, hogy Zoli talán jobban értékelne kevéske húsos, füstös érzést, úgyhogy elővettem egy oldalnyi szalonkát (mégiscsak a vidéki rokonoknak főzök, érezzék mér otthonosan magukat) a hűtőből, és már pirítottam is.
Hozzávalók:
250g főtt császárszalonna
1 csomag spárga
2 ek vaj
200ml tejszín
petrezselyem
50g parmezán
500g kagyló tészta
A szalonnát szeletekre vágtam, és megpirítottam, hozzáadtam a tisztított spárgát, és a vajat, és kb 3-4 percig lassú tűzön kevergettem, majd hozzáöntöttem a tejszínt, és összeforraltam, a parmezán felét bele reszeltem. A tésztát eközben megfőztem, és a spárgára raktam. Ha szükséges sózzátok, de nekem elég volt a szalonna sóssága. A tésztát nem kell nagyon lecsöpögtetni, nyugodtan mehet pár kanálnyi főzőlé is a tésztával együtt a mártásra.
A tetejét megszórtam petrezselyemmel, és a maradék sajttal.
Zoli felmentett, hogy hús nélkül is elégedett lett volna, Lára megdicsért, hogy milyen nagyszerű volt az ebéd, és hiába mondtam neki, hogy én is mindig így érzem, amikor nála eszem, láttam, hogy nem hisz nekem igazán, pedig nem vicceltem. Tőle van a vajon párolt alma is, amit néhány napja raktam fel, és emlegettem is, pedig akkor nem is tudtam, hogy néhány nap múlva meglátogatnak, de ebből is látszik, hogy a gondolatnak teremtő ereje van.
Egy éve: nyúlmáj karamellizált körtével, rozskenyéren, és egy cukkini carbonara is mert az meg idevág.
Utolsó kommentek