A rebarbara a II. Világháborúig, ismert alapanyaga volt a konyháknak, így a háziassznyok sokféle felhasználását ismerték. Ezt csak azért mondom, mert a múltkor amikor ezt valahol megjegyeztem, akkor kicsit furcsán néztek rám. Pedig így van.
Most van itt a szezonja, és érdemes minél többféle módon kipróbálni. Én próbálgatok bőszen mindenki helyett, felvállalom a kísérleti nyúl szerepét is amit most sem bántam meg. Készítettem egy rebarabara krémet, ami savanyú, és hozzá egy édes citromfű szirupot, amit együtt kanalazva végtelenül elégedett voltam. Ennek a két nagyon egyszerű, ellentétes íznek az összesimulása tökéletes. A savanyú és az édes, ha egyensúlyba kerül, a végeredmény mindig lenyűgöz.
Az egyensúlyt pedig mindenki maga szabályozhatja, mert a két réteg elkülönül, és ha nem elég édes a rebarbara, akkor lehet után kanalazni egyet a szirupból.
Hozzávalók:
6 szál rebarbara
1 nádcukor
½ vanília
1 tk keményítő
sziruphoz:
100g cukor
50ml víz
3 szár citromfű + 4 levél
A rebarbarát mossuk, és 2 cm-es darabokra vágjuk. Annyi vízzel amennyi ellepi, plusz a cukorral és a vaníliával odatesszük főni. Ha puha kivesszük a vaníliát, és még melegen pürésítjük botmixerrel., majd hozzáadjuk a keményítőt és felforraljuk folyamatos keverés közben. Forrón poharakba rakjuk, és kihűtjük.
A sziruphoz a hozzávalókat alaposan összefőzzük, majd kivesszük a citromfüvet, és ezt is lehűtjük. Tálalás előtt a rebarbara pudingra ráöntjük a szirupot, és vágott citromfűlevelekkel megszórjuk
Isteni, és szép, ráadásul izgalmas a rétegek játéka is!
Egy éve: tárkonyos rakott zöldség, és rebarbarás-cseresznyés crostata
Utolsó kommentek