A napfény ízét Szabó István már leírta, Koltay Lajos pedig megmutatta, de én is rátaláltam. A magaméra. Bor, barack, vanília, méz. Ennyi, és a nyár minden pillanata eszenciaként terjed szerteszét az elméig hatolva.
Esküszöm nem reggeliztem semmilyen durva irodalmat, de leírhatatlan. Annyira egyszerű, annyira semmi különlegeset nem igényel, az idő az egyetlen amit kér, és a kész étel több lesz mint tökéletes. Olyan mérhetetlen letisztultság van benne, hogy teljesen lenyűgözött.
Kötelezően ajánlom, és ha lehet már ma, mert még így is csak holnap lesz az igazi.
Hozzávalók:
4 barack
500ml száraz fehérbor ( Mátrahill/ Sauvignon Blanc)
120g méz (vegyes virág)
1 rúd vanília
100g tejföl, vagy creme fraiche
A barackokról mossuk le a szőröket. A bort a mézzel és a vaníliával tegyük fel lassan főni. Ha gyöngyözik, rajuk bele a barackokat, és 5 percig lassan fedő alatt főzzük, majd vegyük le a tűzről, és hagyjuk hűlni, majd állni. Min 8 órára van szüksége a barackoknak a borfürdőben, de ha egy éjszakát állnak, az a legmegfelelőbb.
Tálaláskor húzzuk le a héjakat, tegyük tányérra barackokat, öntsük le a borral, és tegyünk mellé creme fraiche-t vagy tejfölt. Bubó laktózmentes spár tejföle nagyszerű volt hozzá, kötelességemnek tekintettem tejföllel is kipróbálni, és úgy is nagyon finom volt.
Borkedvelők, és barackimádók ki ne hagyják, és lássuk be ebbe a két kategóriába, vagy ennek egyikébe szinte mindenki beletartozik. Aki pedig holnap is kiváncsi, annak a maradék borhoz adok még egy tökéletes felhasználási receptet.
Egy éve: sárgarépa risottó 4 féle répával , és nem egy éve, de egy másik hasonlóan kedvenc 5 perces őszibarack desszert
Utolsó kommentek